2014. június 9., hétfő

Meggyes pite







Gyors felindulásból elkövetett meggyes pite lett a mai desszert. 



A másik háznál voltunk, ahol kertészkedünk, és szerencsére sok gyümölcsfa, és bokor található. Párom permetezni készül, ezért gyorsan le kellett szednem minden olyan gyümölcsöt, ami érett,  de legfőképp a zöldborsót. Éppen a borsót szedegetem, mikor a kis meggyfa a leveleivel elkezdte cirógatni a nyakam. Na mondom itt az ideje megnézni mi van rajta, és látom finom érett meggyek kacsingatnak rám a levelek alól. Azért gondoltam egy nagyot. A csirkecomb, és a rizibizi után meggyes pite lesz a desszert.

Gyorsan hazasiettem, és egy pitetésztát összeállítottam a következőkből:

35 dkg liszt
20 dkg vaj, vagy margarin
½ tk só
2 evőkanál cukor
5 evőkanál tejszín

Mindent robotgépbe tettem és a késes adapterrel összedolgoztam a hozzávalókat, és egy műanyag zacskóban ment a hűtőbe. Pihent, amíg a meggyet megmostam, és kimagoztam, és előkészítettem a tölteléknek valókat. Egyúttal előmelegítettem a sütőt 180 fokosra.


50-60 dkg kimagozott meggy
4-5 evőkanál cseresznyelekvár
3-4 evőkanál búzacsíra
pár csipet őrölt fahéj
porcukor, és apró szemű kristálycukor




Amikor előkészítettem a töltelék hozzávalóit, egy közepes méretű tepsit kibéleltem sütőpapírral. A pitetésztát ketté vettem, a felét kinyújtottam a tepsivel kb. megegyező nagyságúra. Megszórtam a búzacsírával, de őrölt dióval még finomabb lett volna. A búzacsirával megszórt tésztára cseresznyelekvárt simítottam, és a kimagozott meggyel megszórtam. Tetejére fahéjas porcukrot szórtam, és a maradék tésztát fél centi vastagságúra nyújtottam. Apró virágkiszúróval kivágtam, és a tetejére raktam. Felvert tojással megkentem, és apró szemű kristálycukorral megszórtam. 180 fokosra előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütöttem.



Miután kihűlt szeleteltem, és tejszínnel meglocsolva adtam az asztalra a férjem legnagyobb örömére.





Nincsenek megjegyzések:

Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...