2013. április 11., csütörtök

Stíriai metélt









Szerencsére elérkezett a várva várt tavasz és az élet visszatért a helyi piacra. Tudjátok, itt vidéken nem úgy működik ám az élet, mint a nagyvárosokban, hogy gondolok egyet és kimegyek a piacra. De nem ám. Piaci nap a hétfő és a csütörtök. Mivel fedett rész nincs, így a szabad ég alatt árulják portékájukat a kofák, akiket egyre inkább hiányolunk, ugyanis sokkal több lett az ócskás, mint az őstermelő, ezért is fáj annyira a szívem, mikor azt látom, máshol milyen élet van egy-egy piacon. Szerencsére van egy néni, aki kiváló tehéntúróval jelenik meg hetente, és mivel ő maga feji a teheneit túl korán nem is tud a piacra menni, ezért is van az, hogy leginkább jut még nekem egy zacskónyi fehér finom túró.
Amíg kecskéink voltak nem volt ilyen gondom. Rengeteg túrót, sajtot készítettem, de egyelőre nélkülöznöm kell ezeket a kedves állatokat. 
Napok óta a stíriai metélten jár az agyam. Már nagyon régen nem készítettem, tehát éppen itt az ideje. Bár a szakácskönyvekben elég macerásnak tűnik, de higgyétek el nem az. Nagyon érdemes elkészíteni, akár egy tartalmas leves után, vagy csak azért, mert desszertnek is megállja a helyét.



hozzávalók:

50 dkg tehéntúró
20 dkg liszt
4 tojás
4 dkg vaj
1 tk olaj
1 ek zsemlemorzsa
3 dl tejföl
1 citrom reszelt héja
5 kg mazsola
3 ek cukor


Elkészítés:

Az áttört túrót egy tojással, csipet sóval, egy kanál tejföllel és a liszttel összegyúrjuk, 2-3 mm vastagra kinyújtjuk, és 1 cm széles metéltre vágjuk. Sós vízben kifőzzük, lecsepegtetjük.
A vajat a 3 tojás sárgájával, a cukorral, a vajjal, és a tejföllel kikeverjük, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a megmosott mazsolát, majd a kemény habbá vert tojásfehérjét. A kifőzött metéltet ezzel a keverékkel óvatosan összekeverjük, és kiolajozott, zsemlemorzsával meghintett formába öntjük, 180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük. Tálra kiborítva, cukorral meghintve tálaljuk.





Nincsenek megjegyzések:

Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...