Kefires kenyér

Ma nagyon finom kenyeret szerettem volna sütni. A kovásszal elkéstem, az este kellett volna elkészíteni, de elfelejtettem, ez nem csoda, hiszen a tegnapi napon utaztak vissza a drágáim.

Viszont nem szerettem volna a bolti kenyeret az asztalra tenni a mai bableves mellé, hiszen mint tudjuk, nem kevés adalék anyagot tartalmaz. Az ember lánya pedig törekszik, amennyiben lehetséges ezektől megóvni szeretteit, és természetesen saját magát is. De folytatom, valami finom kenyérre vágytam.

Kovács híján készítettem egy kis gyors „kovászt”

10 dkg kenyérliszt

  5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

  1 dl langyos víz

  1 dkg élesztő

összedolgozásával, amit egy órán keresztül lefedve kelesztettem. 

Ezután elkészítettem a kenyeret.

1 kg liszt BL 55, BL80

2 tk. só

2 ek. olaj

3 dl kefir

3 dkg élesztő

2 dl langyos víz

A lisztet átszitáltam, elkevertem benne a sót. Közben a kefirt meglangyosított, és az élesztőt feloldottam benne, majd hozzáadtam a "gyors kovászhoz", amivel szintén alaposan összekevertem. Adtam hozzá két kanál olajat, és a lisztet beledolgoztam, természetesen langyos vízre is szükségem volt, hogy a kívánt, félkemény tésztát kapjam, amit aztán alaposan megdagasztottam. Most nem géppel, hanem csak úgy póriasan, kézzel. Sokszor nagyon jól esik a tésztát kézzel megdolgozni. Nyugtat, oldja a stresszt, és átmelegíti a szívet.

20 perc dagasztás után lisztezett tálban duplájára kelesztettem a tésztát, azután a levegőt alaposan kinyomtam belőle, és kézzel ellapogattam. Ezután megformáztam a veknit, és újabb fél óra kelesztés, de már csak letakartam. Az idő alatt a sütő megmelegedett 210 fokosra, és a sütő aljára helyezett vízzel teli edény megfelelő párát képezett és a megkelt kenyeret 50 perc alatt megsütöttem. 10 perc eltelte után a sütőt visszaállítottam 180 fokosra, hogy kellő képen átsülhessen a közepe is.

Nagyon finom, kellemes illat terjengett a konyhában, becsalogatva a páromat, akit alig tudtam lebeszélni a forró kenyér felvágásáról.