Rebarbara frissítve

A rebarbara szezon elkezdődött.  Álljon itt néhány szó arról mire is jó a rebarbara.

Miért jó?

Magyarországon, ahol a friss zöldségek és gyümölcsök között számos vetélytársa akad, legfőbb erénye, hogy már kora tavasszal megjelenik, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, friss zöldség, aminosav-összetétele és -tartalma is hasznos. Jellegzetesen fanyar, savanykás ízét magas almasav-, citromsav- és oxálsav-tartalma határozza meg. 100 g rebarbara mindössze 16 kilokalóriát tartalmaz. A belőle készített ételek mégsem mondhatók soványnak, mivel viszonylag sok cukorral készülnek. Hasznos növényi rostokat, tartalmaz, továbbá értékes cseranyagokat, flavonoidokat, polifenolokat. A vitaminok közül pedig bőségesen van benne A-, B1-, B2- és C-vitamin és niacin. Ásványi anyagai közül kiemelkedően sok kálium, kalcium, foszfor, magnézium, vas és szelén benne.

A növény minden részében találhatók antrakinon-származékok és oxálsav, de főként gyöktörzsében és leveleiben. A kerti rebarbara gyöktörzsében öt százaléknyi antrakinon mutatható ki, de mindkét hatóanyagból jut a levélnyelekbe is. Itt azonban már kisebb, s ezért fogyasztható mennyiségben. Fontos antrakinonszármazékok az emodin, reumemodin-, aloéemodin- és reinglikozidok, diantron-glikozidok. Az antrakinonok hatására a széklet híg marad, ezért alkalmazzák hashajtónak, bélműködés-szabályzónak, étvágyjavítónak. Vizelethajtó, salaktalanító hatású, ezért tavaszi vitamin- és tisztítókúrák ideális eledele, de vigyázat; nagy dózisban bélnyálkahártya-irritációt, gyomor- és bélgörcsöket okozhat. Azt is feltételezik, hogy némi rákkeltő hatásuk van.

Hogyan fogyasszuk?

Étkezési célra csak a meghúsosodott levélnyél alkalmas. Fogyasztásánál is figyelembe kell venni egészségi hatásait: A rebarbarának két olyan összetevője van, ami miatt fogyasztása mértékkel és óvatossággal javasolható: a már említett sóskasav (oxálsav) és az antrakinonok. Az antrakinon vegyületek főként a levelekben találhatók, ezért csak a szárakat együk meg, a leveles hajtásrészeket bőséges ráhagyással vágjuk le.

Mindkét vegyületre igaz, hogy minél idősebb a növény, annál több található benne belőlük. A pirosas szárúak kevesebb oxálsavat tartalmaznak, kellemesebb ízűek. A piros levélnyelűeknél a túl korán, megpirosodásuk előtt szedett hajtások fogyasztása szintén nem ajánlott, mert ezekben is túl sok oxálsav rejlik. Legjobb az épp megszíneződött hajtásokat leszedni.

Az oxálsav a kalciummal vízben oldhatatlan sót, kalcium-oxalátot képez, ezért csökkenti a bélből a kalciumfelszívódást. A vérbe már felszívódott oxálsav pedig csökkenti a vér kalciumszintjét, és vizeletkiválasztáskor a vesében, illetve a hólyagban követ képezve válhatnak ki a kalciumoxalát-kristályok. Ez azonban csak igen nagy mennyiségek fogyasztásakor vagy arra eleve hajlamosaknál jelenthet gondot. Oxálsavból napi 600 mg fölötti rendszeres fogyasztás már járhat következményekkel, de ennyi csaknem egy teljes kiló rebarbarában van. Fél év alatt 20 liter rebarbaralé megivásakor még messze nem tudtak ilyen káros hatást kimutatni. Minden esetre érdemes tejtermékekkel együtt fogyasztani, mert akkor a tej kalciumtartalmával lép reakcióba, s a szervezet kalicumtartalékait nem veszélyezteti, vesekőképződésre viszont hajlamosít.

Gyümölcshöz hasonlóan kompótnak, lekvárnak, szörpnek, ivólének, sőt bornak is használják tőlünk északabbra, ahol kevesebb gyümölcs érik be. Leginkább az almához hasonló, azt helyettesítő étek. Levélnyele meglehetősen rostos, ezért külső rétegét a spárgához hasonlóan mindig meg kell hámozni, majd célszerű 2-3 cm-es felvágni.

forrás: ITT

És a finom rebarbara limonádé elkészítése pedig az alábbi linken érhető el:

http://clinterapi.blogspot.hu/2012/05/sult-rebarbaras-limonade.html