2013. május 30., csütörtök

Hamantaschen szilvalekvárral





Amikor a hűtőszekrény takarítom rengeteg felbontott lekvár maradék kerül a kezembe. Igazából egy-két evőkanálnyi lehet bennük, de vétek lenne kidobni. 

Előfordul, hogy mikor egy kis édesre vágyom, a mai napig is szoktam egy szelet lekváros kenyeret elmajszolni, már régen nincs divatban az általunk lekváros deszkának emlegetett finomság. 

Valahogy nem trendi. De még ennek ellenére is tele a bontott darab lekvárokkal a hűtő. 
A darab lekvároknak legjobb felhasználási módja, egy zsidó sütemény, a Hamantaschen készítése. Bevallom őszintén én alakítottam a recepten, így ez már csak kinézetében olyan, mint zsidó őse.

Persze készíthetjük a süteményünket sósan is, akkor a cukrot elhagyjuk, és picivel több sót adunk hozzá, és valamilyen sós töltelékkel, például karamelizált lilahagyma és kecskesajt keverékével, vagy reszelt sajtot és apróra vágott sonkát kevés tejföllel, vagy krémsajttal keverünk össze borsozzuk és ezt tesszük a tészta közepére, de bármilyen tölteléket készíthetünk, akár diót, vagy mákot is. Ez egy igazi maradék felhasználó sütemény.


Hozzávalók:

½  csésze cukor
½ csésze vaj, vagy margarin
1tojás
2 evőkanál narancs- vagy citromlé
2 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt
1 csomag sütőpor
½ teáskanál só
lekvár vagy más töltelék

1 tojás a teteje megkenéséhez






A tésztánkat legjobb előző nap elkészíteni, és 24 óra pihenés után tölteni és sütni.

Egy tálba összekeverjük a lisztet a cukorral, sóval, és a sütőporral, majd hozzáadjuk az elhabart egész tojást, a narancslevet, és kemény tésztát gyúrunk belőle.
Egy műanyag zacskóba téve a hűtőben pihentetjük másnapig.

Ekkor lisztezett felületen ½ cm vastagra kinyújtjuk, és kör alakúra kiszaggatjuk. Minden korong közepébe egy teáskanál tölteléket teszünk, és az egyik oldalát összecsípjük, majd ehhez két oldalról a másik két oldalát, egy háromszöget formázunk belőle.





Egy sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, felvert tojással megkenjük a tetejét, és 180 fokra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt megsütjük














Nincsenek megjegyzések:

Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...