Sok kenyér receptet kipróbáltam, de eddig ez a kedvenc.
Ízre, illatra, állagra, nem is képzelhetünk jobbat. Ami a „negatívuma” talán
az, hogy ha nem formában sütöm, akkor szétterül, és már nem lehet olyan szép
szeleteket vágni.
Amivel kezdeni kell, az a kovász elkészítése.
Nem bonyolult,
liszt, víz, és kész.
Jó rendben, azért nem ennyire egyszerű. én a
következő képen készítem.
100 g teljes kiőrlésű rozsliszt
100 g langyos víz
1 teáskanál méz
A hozzávalókat összekeverem, és egy napig állni hagyom.
Lehet bele egy dekagramm élesztőt tenni, hogy gyorsabb legyen a kovászolódás,
de anélkül is beindul.
Másnapra már kellemes savanykás illata lesz, és
megjelennek benne a légbuborékok is. Ugyanakkor a mézet is kihagyhatnánk
belőle, anélkül is tökéletesen működne, de én már nagyon szerettem volna
használni a kovászomat.
Szóval, az így elkészített anyaghoz másnap hozzáadunk
100 g lisztet, és újabb 100 gr langyos vizet, összekeverjük és pihenni tesszük
másnapig. Fontos a hőmérséklet is, ahol pihen, legalább 20 fokos helységben
kell lennie. Hozzáteszem ez az én személyes meglátásom. Ahány kovász, annyi
elkészítési mód, és mindenki a sajátjára esküszik. Nekem ez vált be. Akkor,
amikor már egy adag kovásszal rendelkezünk, elkezdhetjük a kenyér készítését.
Lehet, hogy kicsit furcsának tűnik, de este elkészítem az
előtésztámat. Ez a következő hozzávalókból áll:
71 g kenyérliszt
24 g teljes kiőrlésű rozsliszt
95 g víz
38 g kovász
A hozzávalókat összekavarom, és szobahőmérsékleten
pihentetem 10-12 órát.
Másnap a következő anyagokat keverem hozzá:
385 g kenyérliszt
68 g teljes kiőrlésű rozsliszt
330 g langyos víz
11 g só
Nem véletlen az, hogy mindent grammban adtam meg, nekem így
vált be. A kenyérlisztet sima lisztre is válthatjuk, akkor is működik.
A kezemmel jól összedolgozom, alaposan belisztezem, és 1 ½ órát
kelesztem. Ekkor a levegőt kinyomom belőle, és a tésztát átgyúrom, ismét
alaposan belisztezem, újra megkelesztem. Miután a duplájára kel, ez kb 1 óra
múlva következik be, megformálom a kenyerem, kiolajozott vagy sütőpapírral
kibélelt kenyérformába teszem, és 200 fokosra előmelegített sütőben 45-50 perc
alatt megsütöm. A sütő aljába, egy edényben vizet teszek, és ezáltal a kenyér
gőzben sül, sokkal jobb állagú lesz. Természetesen elképzelhető, hogy ennek a gőznek
más szerepe is van, de hogy őszinte legyek, nem kutattam mi az. Nekem így vált
be.
Csak azért tűnik bonyolultnak, és macerásnak, mert a nálam megszokott
rövid leírásokhoz képest, ez hosszabb terjedelmű. De mindenkit arra biztatok,
hogy próbálja meg, nem fog csalódni.
Egy másnap is fogyasztható, nem savanyú kenyeret fog kapni, ami
ráadásul nem a túlzott kenyérfogyasztásra fog ösztönözni. A családom szerint,
azért jó, mert egy szelettel jól lehet lakni, és fél óra múlva sem kutatunk a
hűtőben valamilyen kaja után.
uzsira
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése