2014. augusztus 20., szerda

Mákos-lekváros vízen kullogó





Nagymamám sokszor készített vízen kullogót. Hol ilyen-hol olyan töltelékkel, de mindig imádtuk. Ha nem tudta mi legyen a vasárnapi asztalon, gyorsan összegyúrta, és délben már illatozott a vaníliás porcukorral meghintett finomság.


De volt olyan, hogy kolbászhússal töltötte meg, vagy akár levétől lecsepegtetett, átdarált disznópörkölttel, de ettük májasan, káposztásan, és nem is tudom hány féle képpen. Mindig finom és megunhatatlan volt.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
1 tojás
1/2 tk só
2 dkg élesztő 
2,5 dl tej
1 evőkanál cukor
7,5 dkg margarin

A tejet megmelegítjük, és feloldjuk benne a cukrot, és az élesztőt, hagyjuk hogy felhabosodjon.
Közben a tojást a sóval összehabarjuk, és hozzáreszeljük a margarint.

Azután beleöntjük a felhabosodott tejes élesztőt, majd részletekben beleszórjuk a lisztből 45 dkg-ot. 5 dkg lisztet elteszünk a nyújtáshoz.





Alaposan összegyúrjuk, rugalmas, sima tésztává, majd beletesszük egy nagyobb edénybe töltött hideg vízbe.
Hagyjuk kelni. 10 perc alatt feljön a víz tetejére, és kiemelkedik a vízből.



További 10 perc elmúltával már sokkal jobban kiemelkedik. Akkor jó, ha már alig van a vízben, nagy része kint van belőle.

Jól meglisztezett deszkára tesszük, és elnyújtjuk. 





Véletlenszerűen megrakjuk a töltelékekkel. Én jelen esetben a következő töltelékeket tettem bele felváltva:

10 dkg darált mák
5 dkg cukor
0,5 dl tej

A tejet felforrósítottam, és a cukorral összekevert darált mákhoz öntöttem, majd hagytam hűlni. A lekvár egy kis üveg csilis-csokis meggylekvár volt.

Felváltva raktam a tésztára, és azután összetekertem.

Egy kivajazott, lisztezett tortaformára tettem, aminek a közepébe egy boros csuprot tettem. 




Köré tekertem,









és 20 perc pihenés után 180 fokosra előmelegített sütőben megsütöttem kb. 35-40 perc alatt.

Vaníliás porcukorral megszórtam és hagytam hűlni. 

A tölteléket készíthetjük bármiből, hiszen akár sósan, akár édesen kiváló.




Nincsenek megjegyzések:

Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...