Az aprósütemények készítése nem igazán az erősségem.
Hajlamos vagyok túlzásokba esni, mivel nem mindig tudom mi a jó állag, puha
legyen vagy inkább keményebb, előfordul, hogy nem a kívánt eredmény valósul
meg. Viszont annyira hálás a családom, hogy mindig maradék nélkül eltünteti a
produktumot.
Ennél a linzernél sem tudtam mi a megfelelő, tehát követtem a
receptben szereplő utasításokat, annyi változtatással, hogy mandula helyett
diót tettem bele, mivel az volt otthon. A süti íze kifogástalan lett. Talán még
jobban harmonizált a baracklekvárom íze a dióval, de bizonyára nagyon jó lenne
más olajos maggal is. Esetleg mogyoróval. Igen azt ki fogom próbálni.
Hozzávalók:
150 g dió darálva
260 g liszt
½ tk fahéj
½ tk só
1 citrom lereszelt héja
226 g vaj
¾ csésze cukor
1 tk vanília kivonat
2 tojás
Töltelék:
½ csésze házi baracklekvár
½ csésze porcukor
Megszóráshoz:
½ csésze vaníliás porcukor
Elkészítése pedig a következő. A lisztet a darált diót, a
fahéjat, a sót elkeverjük jó alaposan, majd a vajat elmorzsoljuk benne. Jobb ezt
géppel végezni, mivel linzer tésztáról van szó, a vaj ne olvadjon meg a
kezünktől. Persze ezt ha gyorsan végezzük az ujjunk begyével, ugyan azt az
eredményt érhetjük el. A tojásokat alaposan összedolgozzuk a cukorral, és a
vanília kivonattal, majd a vajas lisztes keverékkel. Folpack-kal becsomagoljuk,
és egy-két órára a hűtőbe tesszük pihenni. Mivel nagyon lágy a tésztánk jobb,
ha egész éjjel a hűvösön pihen. A
pihentetett tésztát vékonyra kinyújtjuk lisztezett munkalapon, és korongokat,
vagy már kerek formát szaggatunk belőle. Minden másodiknak a közepét kiszúrjuk,
és sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokosra előmelegített sütőben 10 perc
alatt megsütjük. A baracklekvárt összekeverjük a porcukorral, és a már kihűlt
korongoknak a közepére teszünk egy fél teáskanállal, a lyukas korongot a
tetejére helyezzük, majd vaníliás porcukorral megszórjuk. A süti igazán másnap
a legfinomabb, mivel akkorra a linzer „Megvonul” vagyis finom omlóssá változik,
a lekvár pedig kellemesen megdermed benne, ugyanis a tészta elvonja belőle a
fölösleges nedvességet, tehát tökéletes aprósüteményt kapunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése