2012. december 1., szombat

Kenyér teljes kiőrlésű búzalisztből









A kenyér szívügyem. 
Nagyon szeretem, de viszonylag keveset fogyaszthatok belőle. Adva tehát, hogy amennyit eszem, az legyen finom, és viszonylag egészséges. Valamint lehetőleg ne kelljen belőle egy fél kilót megenni, mint a bolti társaiból ahhoz, hogy jól lakjak. Mert szent meggyőződésem, hogy a mai pékségek csakis a mennyiségre mennek rá, a minőség pedig abból áll, hogy egy csomó olyan dolgot tesznek a tésztába, ami nem bele való. Éppen ezért is van az, hogy egyre többen próbálkoznak az otthoni kenyérsütéssel. Össze sem lehet hasonlítani a frissen sült kenyeret a bolti kenyérrel.





Hozzávalók:

50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
3 ek burgonyapehely
2 csapott kk sikér
4 ½ dl víz
1 púposabb kk só
késhegynyi aszkorbinsav
1,5 dkg friss élesztő
5 dkg kovász


A hozzávalókat alaposan megdagasztottam. Ez úgy 15-20 perc lehetett. Persze gépben is dagaszthatjuk. - Én szívesen dagasztom kézzel, terápiás célzattal, nagyon megnyugtat, kellemes érzés járja át a testem, lelkem. Bár sokkal fárasztóbb, mégis, amikor időm engedi, a gépet mellőzöm. -  Azután kelesztettem, egy nagy tálban folpackkal lefedve, a duplájára kb 2 óra alatt. A tapasztalatom az, hogy sokkal szebben kel a tészta, ha vagy a tál jól záródó tetejével fedjük le, vagy pedig folpackkot használunk. A pára segít a tésztának kelni.
Ezután kiborítottam, megformáltam hosszúkás alakúra, és egy kenyérsütő formába tettem. Elég lágy a tésztája, de formában sütve szép kenyér lesz belőle. Egyébként nagyon lelapul. Miután ismét megkelt, 200 fokra előmelegített sütőbe tettem, amibe egy edényben vizet tettem, hogy a kenyér a gőzben tudjon sülni. Tíz perc után 180 fokra csökkentettem a sütő hőfokát, és körülbelül 40 perc kellett még, hogy megsüljön. Egy kicsit sűrűbb, mint a finomlisztből készült, de kellemes lukacsos bélzetű lett így is.




Nincsenek megjegyzések:

Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...