2012. március 28., szerda

Rozsos kenyér

Nagyon régen tettem közzé kenyér receptet, és talán ez így is maradt volna, ha rá nem kattanunk a rozsos kenyérre. Mivel alapvetően kenyér rajongók vagyunk, mi is magunk sütjük a mindennapi betevő kenyérünket. A bolti mellé sem állhat. Hiába van a kis városunkban 3 pékség, plusz még távolabbról is idehozzák piaci napokon a kenyerüket, én mégis inkább magam sütöm.
A rozsos kenyeremet a következő képen készítem

hozzávalók:

30 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
60 dkg BL 55-os finomliszt
2 evőkanál búzasikér
4 dkg élesztő
4,5 dl langyos vz
2 evőkanál napraforgóolaj vagy olivaolaj
2 teáskanál só
1 teáskanál cukor

Mindent robotgépbe teszek, jól összedolgoztatom, majd kiveszem és kézzel megdagasztom. Az a meglátásom, hogy jobb az állaga, az íze, ha a kézi munkát is beleadom. Ezelőtt dagasztattam a kenyérsütő géppel, de nem igazán voltam megelégedve vele.

Dagasztás után nagyobb fedeles edénybe teszem, lefedem, és duplájára kelesztem.
A kelesztés után kinyomom belőle a levegőt, formázom és már a sütő edényben kelesztem újra.

Addig amíg a kenyér megkel a sütő bemelegszik. A megfelelő hőfok szerintem 210 fok körüli hőmérséklet. A sütő aljára szoktam egy edénybe vizet tenni, a pára miatt. Meglátásom, hogy szebb lesz a kenyér ha megfelelő a páratartalom. Persze a mai modern sütők már fecskendezik a vizet, de nekem a hagyományos gázos sütőm van és meg vagyok elégedve vele.
Kb 1 órás sütés kell a kenyérnek, miután kiveszem vizes ecsettel áthúzom, még azon mód forrón, ennek hatására el kezd pattogni és a héja kicsit repedezik, ropogós lesz.

Rácson hagyom kihűlni.




Meg szórhatjuk a tetejét magokkal, persze formázás után, mielőtt újra kelesztjük, éna szezámmagot előszeretettel használom.

Finom, és nincs benne állományjavító és más adalék anyag . Egy a hibája, soha nem marad elég belőle ahhoz, hogy szikkadt kenyerem legyen a pirítóshoz.




Nincsenek megjegyzések:

Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...