2012. március 6., kedd

Darázs fészek

Tudom nagyon jól, hogy a kelt tészta nem használ a súlyomnak. Sőt lehet, hogy semmilyen süti nem használ. De mégsem tudok ellen állni. Muszáj valamivel kedveskednem magamnak, persze a családomnak is, hiszen még mindig nem akar igazi tavasz lenni. Jó, jó rendben. A tavasznak még nem is jött el az ideje. De azért már igazán jöhetne.
Akkor most már térjünk a lényegre.
Gyermekkorom kedvence közé tartozott a darás fészek. A Nagyikám gyakran sütött valamilyen dióval töltött kelt tésztát, hiszen hatalmas diófa volt az udvaron, és gondosan beosztotta, mindig jutott belőle a következő diótermésig. Gyakran csak párszemet összedarabolt, és megszórta vele a tészta tetejét, vagy fél dióval díszítette az aprósüteményt.
Este odakészítette a lisztes zacskót a tűzhely mellé, hogy kellő képen átmelegedjen a liszt, hogy mire reggel hozzákezd, akkorra minden egyenlő hőmérsékletű legyen.
Persze megint elkalandoztam. De mit tegyek egyre gyakrabban jut eszembe, és egyre inkább hiányzik, holott már 27 éve annak hogy elment. Igaz sokszor mondta, hogy ahogy a kor halad velünk egyre inkább a régi emlékek törnek elő, és a napi események eltörpülnek mellettük.

Hozzávalók:

tésztához

65 dkg liszt
3 dl tej
1 evőkanál cukor
csipet só
2 tojás
1/2 citromhéja lereszelve
2.5 dkg élesztő

töltelékhez
10 dkg langyos vaj vagy margarin
10 dkg darált dió
10 dkg porcukor

tetejére
1 dl tej
1 evőkanál cukor


A szoba hőmérsékletű lisztet egy tálba szitáljuk, a langyos tejben feloldjuk a kanál cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk benne. Közben a tojásokat felütjük, és egyneművé felverjük. A lisztben egy mélyedést készítünk beleöntjük a felfutott élesztőt az elhabart tojást, a citromhéjat, valamint ízlés szerint egy kis vaniliát vagy vaniliás cukort. A csipet sót mindig a lehető legtávolabb tegyük az élesztőtől. Én mindig az ellenkező oldalra szoktam szórni, de feltétlenül tegyünk bele, az ízek akkor tökéletesek. Fényesre kidolgozzuk és kétszeresére kelesztjük. Én kelesztő tálat, vagy valamilyen fedeles tálat szoktam használni, ugyanis párás helyen jobban dolgozik az élesztő, mintha csak ruhával letakarnánk. A párás közeg jót tesz a gombáknak. Az élesztő is gomba.




Míg a tésztánk kel addig a darált diót a puha vajat, valamint a porcukrot habosra kavarjuk. Azután a megkelt tésztát átgyúrjuk, és ujnyi vastagságúra nyújtjuk. A diós vajjal megkenjük, felcsavarjuk, és 1-1 1/2 cm-esre szeleteljük. Egy vajjal kikent tepsibe, vagy tortaformába rakjuk, nyugodtan összeérhetnek a tekercsek, és fél órát ismét kelesztjük. Ez az idő elegendő, hogy a sütőnk addig megfelelő hőmérsékletre melegedjen. A sütőben 20 percig sütjük, majd a cukros tejjel meglocsoljuk a tésztánk tetejét, és visszatesszük a sütőbe újabb 20-25 percre. Még melegen porcukorral megszórjuk.



Házi baracklekvárral az igazi. Persze magában, vagy csokoládé esetleg vanília sodóval szintén kitűnő.







Nincsenek megjegyzések:

Sült paprikakrém (mártogató)

Sült paprikakrém egy kis változatosságot vihet az ízek világába. Két féle képpen készítem. Egy hagyományos (paprika+hagyma+fokhagyma...