Sok-sok kenyér kikerült már a konyhámból. Az elsők rettenetesen néztek ki, és nem is voltak igazán ízletesek. Aztán egyre jobbak és jobbak lettek, de nem olyanok, mint amilyennek az íze ma is a számban van.
Gyerek korunkban vittük a lisztet a pékhez, és ő kimérte a kenyeret, és azt kaptuk érte. Vihettük haza, mi pedig útközben csipegettük a héjat, ott ahol a repedéseket, cserepeket láttuk. Drága keresztanyukám szemrehányóan tekintett ránk, de nem szólt, csak vágott egy nagy szeletet, a szalonnából is, mi pedig körülültük, hogy az általa készített katonákat felfalhassuk. Életem legboldogabb évei voltak ezek. Bár szüleimmel csak hétvégeken találkoztam, mivel mint ketten úgy dolgoztak, hogy nem tudtak volna elvinni az óvodába, soha nem éreztem, hogy ne így lenne a természetes.
Ez a mai kenyér ízében már hasonlít arra a hajdanira, de a cserepek már megkezdhetőek lettek. De erőt vettem magamon, és nem csipegettem le, csak egy helyen kóstoltam meg.
Hozzávalók:
80 dkg liszt
30 dkg öregtészta
1 1/2 teáskanál só
2 evőkanál olaj
1 dkg élesztő
kb 5 dl langyos víz
Az öregtésztát 2,5 l langyos vízzel, az élesztővel összedolgoztam, a lisztet átszitáltam, hozzáadtam a sót, olajat, a felhígított öregtésztát és annyi langyos vizet, hogy rugalmas, de mégis puha kenyértésztát kapjak. Cipóvá formázva nem terül el a munkalapon.
Lisztezett tálban lefedve pihentettem 1 órát. Ekkor alaposan átgyúrtam. Ismét cipót formáltam, és fél órát pihentettem. Megint alaposan átgyúrtam, és ismét pihenés. Összesen háromszor gyúrtam és pihentettem. Azután a megkelt tésztából alaposan kinyomtam a levegőt úgy, hogy az asztalon ellapogattam a kezemmel. Majd veknit formáztam. A két oldalát ráhajtottam alaposan összenyomkodtam, és feltekertem, közben rálapogattam a tésztát. A sütőt előmelegítettem 210 fokosra, közben a letakart tészta megkelt.
Vizes kézzel átsimítottam, és bemetszéseket ejtettem egy vékony pengéjű, nagyon éles késsel.
A felmelegített sütőben 35 perc alatt megsütöttem. Amikor kivettem vizes kézzel megint átsimítottam, ekkor lett szép fényes, és a pattogás beindult, ami jelezte, hogy a héj szépen cserepesedik. Langyosan már fel kellett vágnom, mert az előző napi kenyér elfogyott, és ez következett. Nagyon finom könnyű, szivacsos szerkezetű bél, roppanós illatos héj. Tehát ez nekem nagyon jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése