Köszönöm, hogy eljöttél hozzám, érezd jól magad! Nézelődj, keresgélj kedvedre!
A főzés alkotás, ha alkotsz, szükséged van visszajelzésre. Ha tetszik amit látsz, vagy kipróbálod valamelyik étel elkészítését, esetleg van olyan amit fontosnak tartasz, oszd meg velem és a kedves idelátogató vendégekkel.

2014. szeptember 1., hétfő

Régi-módi vaníliás keksz




Szeretem a békebeli kekszeket, egy pohár teával, a kezemben a keksszel, csak bámulok ki az ablakon, és merengek, vajon mennyi eső eshet még úgy a földekre, hogy ne jöjjön el az özönvíz. Forgatom, nézem rajta a porcukor bevonatot, és arra gondolok, gyerekként mennyire szerettem amikor a cukor felröppent harapáskor, és még az orrom is csupa fehér lett. Persze nevettünk rajta, ittunk hozzá kakaót, mert akkor még nem forrócsokinak hívták, csak egyszerűen kakaónak. Mama főzte hozzá a kakaóporból, cukorból, és vízből a szirupot, és igazi tejbe öntötte, összeforralta, és már merte is a kis merőkanállal. Mindig került a tetejére csodás tejszínhab, hiszen mi voltunk neki a minden. 
Kapjunk gyorsan  észbe, és írjuk le a receptet. 

Ez a nosztalgia egyre inkább a hatalmába kerít. Mitől lehet ez?

Mama receptje szerint a hozzávalók:

20 dkg vaj (vagy margarin)
25 dkg liszt
10 dkg porcukor
1 tojás fehérje
1 vaníliás cukor
1 csipet só

Elkészítése:

Krémesre keverjük a lágy vajat a cukorral, a csipet sóval, a vaníliás cukorral, és a tojásfehérjével. 
Hozzáadjuk a lisztet, és simára keverjük. Egy csillagcsöves habzsákba töltjük, és W vagy S formákat nyomunk egy tepsibe. Lehetőség szerint tegyünk bele sütőpapírt, de mivel vajas tészta, könnyen elválik a tepsitől.
Közepesen forró 180 fokra előmelegített sütőben 12 percig sütjük. Figyeljünk rá, mert amikor a széle kezd színt kapni, akkor van készen.




Hagyjuk a tepsiben kihűlni, majd vaníliás porcukorral meghintve kínáljuk.




Nincsenek megjegyzések: