Kenyeret sütöttem

Hogy is kezdjek megpróbáltatásaim elmeséléséhez.
Napok óta a főzős-sütős blogokat böngészem mert vasárnap a Vaterán vettem egy kenyérsütőt, ugyanis régóta epekedek utána.

Hétfőn az első dolgom volt, miután minden feladatomat elintéztem, hogy az interneten utána nézzek, milyen kenyeret is akarok majd sütni, ha megérkezik a gép.

Egész délutánomat Limara pékségében töltöttem, bújva a recepteket, és közben elképzeltem milyen csodákat fogok én is művelni a gépemmel, ha megérkezik. Itt leltem rá a megfelelő receptre. Áradoztam a páromnak a csoda szép képeket mutatva, a gép fontosságát ecsetelve, megállapítottam el sem tudom képzelni, hogy is élhettünk eddig nélküle.

Kedden még mindig a blogokat bújtam, kutatva valami után, ami csak később fogalmazódott meg bennem, én elsőre a legtökéletesebbet akarom megsütni. Ezért irány a Tesco.
Úgy emlékeztem ott láttam kenyérlisztet, mert ugye nem süthetek másból, csak abból, hiszen mindenki azt írta, hogy igazán az a jó. - Hát nem kaptam. - Viszont vettem sok-sok nélkülözhetetlen dolgot, mint például, vízkőoldó, ablaktisztító, cipőfény, a kisuncsinak babaolaj, és még sorolhatnám, de kenyérliszt, az nem volt.

Hazaérve elhatároztam, lesz ami lesz, fele-fele arányban fogom a rétes és a sima lisztet használni. Viszont nem ám csak élesztővel, hanem kovásszal. Mert ugye az "öregtészta" fogalma még igazán nem érthető a számomra, sőt azt olvastam, hogy érdemes egy adagot direkt erre a célra készíteni, viszont valamikor régen, amikor a hófúvás elzárt minket a külvilágtól, és csak 3 nap elteltével ástak ki a szovjet katonák, (ez itt, Magyarországon történt, anno: 1984 telén), szóval akkor a szomszéd néni elmagyarázta a kovász fogalmát, készítési módját, és én kutattam az emlékeim között, de ott egyáltalán nem leltem rá, így kénytelen voltam a neten utána nézni, és elkészíteni.
Szóval már a kovászról is gondoskodtam, de a gép kedden sem érkezett meg.

Nembaj talán szerdán. És láss csodát, ma csengetett a postás, alig hittem el, és a kezében ott volt az én kenyérsütőm.

Bevittem, letettem, néztem. Nem mertem még kibontani. Néztem,... néztem,...
és lefényképeztem. Aztán erőt vettem magamon, hátha nem csalódom, kibontottam.
Persze csak nagyon óvatosan, nehogy kárt tegyek benne. És láss csodát, olyan volt ahogy az eladó ígérte, új, csak a külső dobozon látszott némi gyűrődés.
Hagytam egy órát, hogy átvegye a lakás hőmérsékletét, addig átolvastam a használati utasítást.

Úgy csináltam, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mindent betartva, csináltam az elmosogatást, a próbasütést, és a végén sütöttem egy kenyeret.

De nem ám így egyszerűen, hanem egy kissé bonyolultabb módon.
Nem tudtam, hogy hogyan kell kivenni a tartályt, nem mertem meghúzni, nehogy bajt okozzak vele. Végül is csak meghúztam, mert másképp nem jött ki. A programozás nem gond, soha nem is volt az.
Egyből sikerült. 3.30 óra a fehérkenyér program, arra állítottam, és vártam,... néztem,... hallgattam,.... néztem,... vártam,... néztem,... vártam,... hallgattam..... csengetett, és nekem úgy tűnt fehér,... nagyon fehér.
Próbáltam a leírásnak megfelelően még vagy 10 percet sütni, de nem lehetett, azt írta a hibaüzi a kijelzőn, hogy túl van melegedve a gép, és nem fog bekapcsolni. Így hát kivettem a tégelyt.
Megpróbáltam kivenni a kenyeret,... nem ment.
Megpróbáltam kiütni,... nem ment.
Próbáltam kicibálni,... nem ment.
Fogtam egy fakanalat, oldalt beledugtam, bele a kenyérbe,... így sem ment.
Már majdnem mellé ültem, hogy nézegessem amíg ki nem hűl, és ekkor megpróbáltam ismét, és siiikeerüüült.

Kint a kenyér. Viszont közben a tengely forgatásához szükséges csatlakozóból kiesett a segergyűrű, szóval az első alkalommal széthullott.
Összeraktam,... megnyugodtam,.... kibírtam.

Holnap ismét sütök, mert karácsonykor a családot el akarom kápráztatni a saját sütésű kenyeremmel, és addig még ki kell tapasztalnom, hogyan lehet igazán jót csinálni gépben.