A kenyér sütés rejtelmeit még csak most kezdem kapisgálni. Eddig hol az egyik, hol a másik sütöde kenyereit, kiflijeit, esetleg zsemléit vettem. Pár napja viszont fenekestül felfordult a konyhám.
Kenyeret sütök, szinte minden nap.
Mi, akik eddig egy fél kilót egy hétig is ettünk, most egy nap alatt elpusztítjuk. Igaz ez csak a teljes kiörlésűnél volt így, és akkor is besegítettek a gyerekek.
Most már saját variációk szerint a Limara jól bevált fehér kenyerét készítem. A hozzávalók változnak csak az arányok maradnak ugyan azok.
Minden újonnan kreált receptet gondosan feljegyzek. A jól sikerültek bekerülnek a finom receptek közé, a többit elfelejtjük.
Ma viszont nagy fába vágtam a fejszémet.
Úgy gondoltam sütök egy pár zsemlét.
De mivel nem a legújabb légkeveréses sütővel rendelkezek, így a hagyományos, már majdnem 25 éves sütőben sütöttem meg életem első zsemlekenyerét, sütőzacskóban.
A sütőzacsit azért választottam, mert még nem tudom hogy a vizet, ami a gőzt szolgáltatja a kenyérfélékhez, hova és mibe tegyem. amíg ezt kitalálom, addig sütőzacskót használok.
Nagy segítségemre volt a már fenn említett szerző blogja, ahol rengeteg hasznos tipp és recept van.
A legnagyobb meglepetésemre, nagyon jóízű, finom zsemlék születtek. Viszont mint szinte minden próbálkozásomkor, most is adódott egy kis malőr.
Ugye mint rendes tanuló, figyelem az órát.
Itt mindennek ideje van. 15 perc 220°C-on, és 15 perc 200 °C-on, közben benéztem a sütőbe úgy 20-25 perc tájékán, és mit látok a két sütőzacskó beterítette a sütő egész légterét. Mert ugye elfelejtettem egy tűvel néhány lyukat ejteni rajta, hogy a gőz távozhasson, de lehet, hogy nem is kell? Először nagyon megijedtem, de hamar úrrá lettem a félelmemen. Fogtam egy varrótűt és kilyukasztottam a zacskókat. Erről nem szól a fáma sehol. Persze nem lehetetlen, hogy nem is kellene kiszurkálni. Lehet, hogy ezután is azt fogom tenni, hogy szépen a 20-dik perc tájékán egy tűvel megszurkálom a zacsit. Végül is a végeredmény a fontos. A zsemle isteni.
A recept valahogy így néz ki
A kenyérsütőbe teszem a következő anyagokat:
4 dl víz
2 teáskanál só
1 db C vitamin
(bevonat nélküli) kiskanálban összetörve. Ügyesebbek beszereznek aszkorbinsavat a gyógyszertárból, vagy ecetet tesznek bele egy evőkanállal
1 bő evőkanál méz
2 evőkanál olaj
70 dkg liszt
(kenyérliszt BL80-as, vagy fele-fele arányban sima liszt és rétesliszt keveréke)
2,5 dkg élesztő
1 evőkanál kovász
A tészta programra állítom, és miután lefut a program, nálam ez 1,5 óra, kiveszem az egyszer már megdagasztott, kelesztett tésztát, átgyúrom, 12 részre osztom, kerekre cipózom a tenyeremmel, és hagyom kicsit kelni. Úgy 10-15 perc után oldalt megsodorgatom és zacskóba teszem, majd ismét hagyom egy 15-20 percet kelni.
Bekötöm a zacskót, és előmelegített sütőben megsütöm, kb. fél óra kell neki.
Kenyeret sütök, szinte minden nap.
Mi, akik eddig egy fél kilót egy hétig is ettünk, most egy nap alatt elpusztítjuk. Igaz ez csak a teljes kiörlésűnél volt így, és akkor is besegítettek a gyerekek.
Most már saját variációk szerint a Limara jól bevált fehér kenyerét készítem. A hozzávalók változnak csak az arányok maradnak ugyan azok.
Minden újonnan kreált receptet gondosan feljegyzek. A jól sikerültek bekerülnek a finom receptek közé, a többit elfelejtjük.
Ma viszont nagy fába vágtam a fejszémet.
Úgy gondoltam sütök egy pár zsemlét.
De mivel nem a legújabb légkeveréses sütővel rendelkezek, így a hagyományos, már majdnem 25 éves sütőben sütöttem meg életem első zsemlekenyerét, sütőzacskóban.
A sütőzacsit azért választottam, mert még nem tudom hogy a vizet, ami a gőzt szolgáltatja a kenyérfélékhez, hova és mibe tegyem. amíg ezt kitalálom, addig sütőzacskót használok.
Nagy segítségemre volt a már fenn említett szerző blogja, ahol rengeteg hasznos tipp és recept van.
A legnagyobb meglepetésemre, nagyon jóízű, finom zsemlék születtek. Viszont mint szinte minden próbálkozásomkor, most is adódott egy kis malőr.
Ugye mint rendes tanuló, figyelem az órát.
Itt mindennek ideje van. 15 perc 220°C-on, és 15 perc 200 °C-on, közben benéztem a sütőbe úgy 20-25 perc tájékán, és mit látok a két sütőzacskó beterítette a sütő egész légterét. Mert ugye elfelejtettem egy tűvel néhány lyukat ejteni rajta, hogy a gőz távozhasson, de lehet, hogy nem is kell? Először nagyon megijedtem, de hamar úrrá lettem a félelmemen. Fogtam egy varrótűt és kilyukasztottam a zacskókat. Erről nem szól a fáma sehol. Persze nem lehetetlen, hogy nem is kellene kiszurkálni. Lehet, hogy ezután is azt fogom tenni, hogy szépen a 20-dik perc tájékán egy tűvel megszurkálom a zacsit. Végül is a végeredmény a fontos. A zsemle isteni.
A recept valahogy így néz ki
A kenyérsütőbe teszem a következő anyagokat:
4 dl víz
2 teáskanál só
1 db C vitamin
(bevonat nélküli) kiskanálban összetörve. Ügyesebbek beszereznek aszkorbinsavat a gyógyszertárból, vagy ecetet tesznek bele egy evőkanállal
1 bő evőkanál méz
2 evőkanál olaj
70 dkg liszt
(kenyérliszt BL80-as, vagy fele-fele arányban sima liszt és rétesliszt keveréke)
2,5 dkg élesztő
1 evőkanál kovász
A tészta programra állítom, és miután lefut a program, nálam ez 1,5 óra, kiveszem az egyszer már megdagasztott, kelesztett tésztát, átgyúrom, 12 részre osztom, kerekre cipózom a tenyeremmel, és hagyom kicsit kelni. Úgy 10-15 perc után oldalt megsodorgatom és zacskóba teszem, majd ismét hagyom egy 15-20 percet kelni.
Bekötöm a zacskót, és előmelegített sütőben megsütöm, kb. fél óra kell neki.
És most következzen néhány kép a kész zsemlémről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése