Pappardelle csípős-részeges húsgolyóval

Szeretjük az olaszos ételeket, gyorsak, ízletesek. Legfinomabbak, amikor friss zöldségekkel készülnek. bár bevallom őszintén szívesen használom ilyenkor is a konzerv darabos paradicsomot, hiszen legtöbbször gyorsan kell, ilyenkor egy üveggel felbontunk és már készülhet is az ebéd.

A tészták megvásárolhatóak hozzá, de ha magunk készítjük még tovább emelhetjük az értékét az ételnek.

Én most 50 dkg liszt és 4 nagy egész tojás felhasználásával készítettem gyúrt tésztát. 

Annak egy részét vágtam fel pappardelle-nek. a többi az asztalon szárad széles metéltként.

A ragu hozzávalói

50 dkg csípős sütnivaló kolbász
4 ek olaj
1 nagy hagyma
1 1/2 tk só
1 tk olasz fűszerkeverék
1 tk frissen őrölt bors
1-1 piros, sárga, kaliforniai paprika
4 gerezd fokhagyma
1,5 dl fehérbor
30 dkg darabolt konzervparadicsom 
2 evőkanál sűrű paradicsompüré
2 ek petrezselyemzöld
2 evőkanál bazsalikom
személyenként 8 dkg pappardelle tészta

A kolbászt kinyomjuk a bőréből kis golyókká. A felhevített olajon minden oldalánál megsütjük, és kivesszük a serpenyőből. A visszamaradt olajban megfonnyasztjuk a kockára vágott vöröshagymát, és a felcsíkozott paprikákat. Beletesszük a zúzott fokhagymát, sózzuk borsozzuk, megszórjuk a fűszerkeverékkel, ráöntjük a fehérbort, és hagyjuk elpárologni az alkoholt, közben kevergetjük. Majd visszatesszük a húsgolyókat, beletesszük a paradicsomot, és a paradicsompürét, és összeforraljuk. Kb 10-15 perc alatt készre főzzük, és beletesszük az apróra vágott petrezselyemzöldet, és a felmetélt bazsalikomlevelet.

Közben vizet forralunk, amit megsózunk, és a tésztát megfőzzük benne. Hideg vízzel leöblítjük, majd a raguhoz keverjük, és tálaljuk.
Adhatunk mellé reszelt parmezánsajtot, de sajt nélkül is nagyon finom.

Málnahab

Gyakran nyúlok vissza gyermekkoromhoz, hiszen számomra felejthetetlen élmények történtek velünk. Szabadok voltunk, féktelenek, mindenben kanalak, de mégis egészen másak mint a mostani gyerekek. Persze a szülők, és nagyszülők is sokkal türelmesebbek voltak, hiszen a munkájuk mellett volt idejük kertet művelni, és a gyerekekkel játszani is. Sokat főztem nagymamámmal, ő tanított főzni. Neki köszönhetem, hogy szeretek, sürgölődni a konyhában.

Ilyenkor júniusban rengeteg gyümölcs érik, ilyenkor a legzamatosabbak.  Nagymamám gyakran készített málnahabot. Mi gyerekek pillanatok alatt el tudtuk tüntetni, hiszen nagyon finom gyümölcsös édesség volt.
Sokszor csak azért készült ilyesmi, mert nem tudta mit is csináljon hirtelen a sok tojásfehérjével, ami megmaradt, ha kalácsot sütött, vagy más finomságot, amihez csak a tojássárgáját kellett használni.

Hűtőnk volt, de annak csak egy jégkocka tartónyi mélyhűtő része, tehát sokáig nem lehetett gyűjtögetni a fehérjét.

Hozzávalók:

4 tojásfehérje
20 dkg málna
4 kanál porcukor
1 fél citrom reszelt héja

A tojásfehérjéket a fele porcukorral félig habbá verjük. Akkor jó ha a cukor szépen felolvad, majd hozzá adjuk a többi porcukrot, és keményre verjük. Ekkor bele tesszük a málnát, és a citromhéjat, és addig verjük, amíg a málna szét nem törik, és kemény nem lesz a hab. 

Ekkor poharakba tesszük, és pár órára lehűtjük, persze, csak ha el nem fogy közben. Ha tartalmasabbá akarjuk tenni, adjunk hozzá 1-2 dl felvert tejszínt.
Málna szemekkel vagy reszelt csokival kínáljuk.

Meggyes lepény

Tegnap le kellett szedni a meggyet, hiszen tökéletes cukrozott meggy készítésére, ahhoz ugyanis a szépet érett, de még nem túlérett gyümölcs a legjobb. És valjuk be őszintén a többi meggyes befőtt, és étel készítésére is legjobb az érett gyümölcs, hiszen a cukor tartalma akkor a legmagasabb. 

Mivel éppen babanézőbe mentünk ma délután, gondoltam kedveskedek a lányomnak egy kis meggyes lepénnyel, hiszen egy napja engedték még csak haza a babával a kórházból, biztosan jól fog esni neki ebben a melegben pár szelet enyhén savanykás, lágyan omló meggyes lepény.

Nagyon egyszerűen elkészíthető, és gyakorlatilag 1,5 óra alatt készen van a tészta összeállításától a sütéséig, hiszen amíg a tészta pihen, addig ki lehet magozni a meggyet.

Hozzávalók:

45 dkg liszt

20 dkg vaj

2 db tojás

1 dl tej

5 dkg cukor

3 dkg élesztő

csipet só 

A tejet meglangyosítjuk, teszünk bele egy kanál cukrot, és egy kiskanál lisztet, majd belemorzsoljuk az élesztőt, és hagyjuk, hogy felfusson.

Addig a lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a csipet sót, és a vajjal elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a maradék cukrot, a felvert tojást, a felfutott élesztőt, és viszonylag gyorsan összedolgozzuk a tésztát. 

Cipót formálunk belőle és letakarva egy órát pihentetjük.

Ez idő alatt elkészítjük a tölteléket.

Hozzávalók:

1,5 kg magozott meggy, esetleg két üveg meggybefőtt lecsurgatva, mag nélkül

2 evőkanál kukorica keményítő

10-15 dkg cukor a meggy savasságától, és ízlésünktől függően. 

A pihentetett tésztát két cipóra osztjuk, és lisztezett felületen a tepsi méretének megfelelő nagyságúra nyújtjuk.

A tepsit vajazzuk, és lisztezzük ki, vagy használjunk sütőpapírt, és arra helyezzük a tészta kinyújtott felét. 

Enyhén szitáljunk rá 1 evőkanálnyi keményítőt, majd a levétől jól kinyomott meggyet terítsük rá. Igyekezzünk egyenletesen elosztani a tölteléket. A tetejére szitáljuk a másik evőkanál keményítőt, majd szórjuk meg alaposan cukorral, hiszen a meggy igen savanyú tud lenni nélküle, hacsak nem éppen azt szeretjük. A keményítőre tapasztalatom szerint azért van szükség, mert a friss gyümölcs igen sok levet ereszt, még akkor is, ha kinyomkodjuk, és eláztatná a tésztát. 
Próbáltam már darált dióval, és kekszmorzsával megszórni a tésztát, de mindegyiknél azt tapasztaltam, hogy az igazi meggyes lepény jellegét veszíti el, pedig most nem dióra akarok harapni, hanem a finom meggy zamatát szeretném érezni.

Tehát térjünk vissza a lepényhez. Az egyenletesen elosztott meggyet megszórjuk keményítővel és cukorral, és a másik cipóból nyújtott tésztalappal befedjük. 

A tetejét megkenjük felvert tojással, és néhány lyukat metszünk rajta, hogy a gőz tudjon távozni belőle.

200 fokos sütőben 30-35 perc alatt megsütjük, a tepsiben hagyjuk kihűlni, majd kockára vágjuk, tányérra tesszük, és porcukorral megszórva kínáljuk.

Sok sikert az elkészítéséhez!

Gyors sajtos kifli

Gyors sajtos kiflit készítettem délutáni nasira.

Talán egy óra az elkészítése, gondolom elfogyasztani sem tart sokkal tovább.

Hozzávalók:

30 dkg liszt
20 dkg margarin
2 tojás sárgája
1 dl tej
só
kiskanál cukor
2,5 dkg élesztő

töltelék:

3 tömlős krémsajt

tetejére 1 tojássárgája
5 dkg reszelt sajt

A lisztet kevés sóval, (mert a sajt is sós) és a margarinnal elmorzsolom. Közben a tejben a kanálka cukrot feloldom, majd az élesztőt belemorzsolom, és oldódásig kavarom. hozzáadom a margarinos liszthez, bele teszek két tojássárgáját, és összegyúrom. 

10 percre hűtőbe teszem, majd közben előkészítem a krémsajtot. Levágom a végeit, és félre teszem.
A tésztát 3 felé veszem, és kis cipókat formálok belőlük, majd egyenként 3-4 mm vastag téglalappá nyújtom. Egy-egy sajttal megkenem, és feltekerem. Azután pogácsa szaggatóval félholdakat szaggatok belőle, amit sütőpapírral bélelt tepsibe teszek, megkenem pici vízzel hígított tojássárgájával, és reszelt sajtot teszek a tetejére. 15 percig langyos helyen pihentetem, és 200 fokosra előmelegített sütőben 10 perc alatt megsütöm. A tepsiben hagyom hűlni, majd kiszedem. 

Gyümölcsös morzsasüti torta

Egyik gyümölcs érik a másik után. Akkor a legfinomabb, amikor teljes érésében van, és akkor kell felhasználni. 

Mindent nem lehet üvegbe tenni, mivel vagy éppen sok van még a kamrában, vagy pedig időd nincs, esetleg annyira kevés a termés, hogy nem érdemes vele kínlódni.

Így vagyok most a fekete ribizlivel, ami még első évben terem. A bokrok kicsik, és nem is sok termés van rajta. A málna pedig még most kezd érni, az eprem viszont már éppen letermett, csak néhány késői gyümölcs kacsingat a levelek alól.

Párom leszedte a kis érett ribizliket, és azokat a bogyós gyümölcsöket, amit még talált a kertben, én pedig némi mélyhűtött szederrel kipótolva, morzsasütit sütöttem belőle. Jó nagy tortaformában, hogy egy kicsit még ünnepibbé tegyem az első termést. 

A morzsa süti recept a régi, hiszen ami jó, azon nem kell változtatni.

Hozzávalók: 

1 csésze = 2,5 dl

1 csésze cukor
2 3/4 csésze liszt
1 csésze hideg vaj vagy margarin
1 nagy tojás
1/2 teáskanál só
1 citrom reszelt héja és leve

meggylekvár a tészta megkenéséhez
5 csésze bogyós gyümölcs vagy amit szeretünk, vagy éppen van otthon
1/2 csésze cukor
4 evőkanál kukoricakeményítő
+ 2 kanál cukor a tészta megszórásához

A tészta hozzávalóit gyorsan összedolgozzuk, az ujjbegyünket használva, hogy morzsalékos legyen.
Hűtőben fél órát tovább hűtjük, majd 2/3 részét egy nagy csatos tortaformába szórjuk, egy pohár segítségével elsimítjuk, és megkenjük meggylekvárral, vagy esetleg valamilyen fanyar ízű lekvárral.

A gyümölcsöket összekeverjük a cukorral, és a keményítővel és a megkent tésztára tesszük. Egyenletesen elosztjuk rajta, majd a maradék tésztát rászórjuk a gyümölcsre. Megszórjuk kristálycukorral, és 180 fokos sütőben 45-50 perc alatt készre sütjük. 

Ellenőrizzük le, nehogy a közepe nyers maradjon. Beleszúrt villával érződik, ha a tészta megsült, különben lágyan ráragad a villára. A keményítőtől kellemes állagúra sülnek a gyümölcsök, és a felesleges gyümölcslét is felszívja.

Lóbableves

A lóbabról azt írják:

Fehérjében és keményítőben gazdag magvai kiváló takarmányt és emberi táplálékot adnak. Nyugat-Európában és a Földközi-tenger menti országokban zöld hüvelyű állapotban is igen népszerű. A kifejlett, zsenge babszemekből kiváló saláta, püré, főzelék készíthető. Zölden vitaminokban és ásványi sókban gazdag. Érett magjából régebben lisztet őröltek vagy szárazbab-főzeléket készítettek.
A száraz magban sok a fehérje, de nukleinsavak, szabad zsírsavak is vannak benne. Az őszi zöldségfélék jó előveteménye, mert nitrogénnel gazdagítja a talajt. Nagy zöldtömegével zöldtrágyázásra is kiváló.
Az óegyiptomiak a lóbab fekete foltos fehér virágát „halálvirágnak" nevezték, s az igen tápláló magokból mindig tettek a sírokba is. Ugyanakkor tisztátalan növénynek tartották, mert a holt lelkek egyik fontos táplálékának ismerték el. Ezt a szokást a görögök és később a rómaiak is átvették: a halottak túlvilági utazásához babot is tettek melléjük.
A lóbab, vagy egyes helyeken disznóbab, nagy keményítő- és fehérjetartalma miatt az ókorban is igen fontos élelem volt.



A lóbab termesztéséről, és egyéb tudnivalókról bővebben olvashattok a Terebes konyhakert-ben

Évek, sőt évtizedek óta termesztjük, de van olyan, hogy elfelejtkezünk róla, és mind megesszük, és nem marad vetőmagnak való. 
Így esett ezelőtt 3 évvel is, és igen kemény utána járás után sikerült ismét beszerezni a megfelelő vetőmagot.
Sajnos a kereskedelemben nem mindig a megfelelő vetőmagot árulják, és csak silány termést eredményez, tized akkora terméssel.

Szeretjük pürének, főzeléknek, salátákba, de leginkább levesnek.
A lóbab különös előkészítést igényel. A kifejtett szemeket pár percre forró vízbe kell dobni, 

majd a kemény maghéjból ki kell nyomni, és azután felhasználni. 

Ma egy zöldséges lóbablevest készítettem, rizzsel gazdagítottam.

Hozzávalók:

40-50 dkg kifejtett lóbab 
1 sárgarépa
1 fehérrépa
1 kis fej hagyma
1 paradicsom
1/2 fehér paprika 
1 kanál sertészsír
1 kanál sima liszt 
1 kiskanál pirospaprika
1-2 marék rizs
só
petrezselyem zöld

A már említett módon tisztítsuk meg a lóbabot. Majd a hagymát apróra vágjuk, és a zsíron üvegesre pároljuk.
A karikára vágott gyökérzöldséget, és a lóbabot hozzáadjuk, és tovább pároljuk. 


Ezután 1 kanál liszttel meghintjük, átforrósítjuk, majd beletesszük a pirospaprikát, és felöntjük vízzel. Sózzuk, és beletesszük a paradicsomot, és a paprikát.
Amikor felforrt, hozzáadjuk a rizst, és készre főzzük. A végén apróra vágott zöldpetrezselyemmel meghintjük.

Természetesen adhatunk hozzá további zöldségeket, mint néhány fej gomba, zeller, zellerszár, karalábé, kelbimbó, vagy laskára vágott leveles kel, stb. ízlésünknek, lehetőségünknek megfelelően.

Ha még tartalmasabbá akarjuk tenni, adhatunk hozzá csirke aprólékot. Minden a saját fantáziánkon múlik, de szerintem érdemes az étkezéseink részévé tenni ezt, a nagyon tápláló hüvelyest.

Tekert pizza, avagy stromboli

Holnap utazunk, és mivel roppant unom már a szendvicset, gondoltam sütök egy sajtos, sonkás kiflit. De mivel nem akartam croissant sütni, a stromboli mellett döntöttem.

Egy pizza tészta, amit sok finomsággal megtöltenek, fűszerekkel megszórják, azután feltekerve kell megsütni. Mi sem egyszerűbb ennél.

Hozzávalók:

60 dkg sima liszt

1 cs. instant élesztő

4-5 dl víz vagy savó (én savót használtam)

egy teáskanál cukor

2 teáskanál só

4 evőkanál olívaolaj

Az élesztőt kb 1 dl langyos savóban vagy vízben, amihez egy teáskanál cukrot adtunk feloldjuk, és hagyjuk felfutni.

A lisztet átszitáljuk egy tálba, én ilyenkor a sót is hozzá szoktam keverni, bár sokan mondják, hogy az élesztőt visszafogja, és csak később kellene hozzátenni, de leginkább elfelejtem olyankor, és azért teszem már az elején hozzá, nem szokott semmi gond lenni a tésztámmal. Majd egy  lyukat készítünk a közepébe. Ide öntjük a felhabosodott élesztőt, és az olajat, azután annyi savót vagy vizet adunk hozzá, hogy rugalmas, mégis formáját tartó tésztát kapjunk. Dagasszuk 15-20 percig, majd lefedve kelesszük a duplájára.

Ekkor alaposan gyúrjuk át, és további egy órát pihentessük. 

Ekkorra ismét a duplájára kel, vágjuk ketté, és nyújtsuk mind a kettőt téglalap alakúra.

A tészta kb. fél cm vastagságú legyen. 

Töltelék hozzávalók:

1-2 evőkanál olívaolaj

30-40 dkg sajt vegyesen mozzarella, és más valamilyen karakteresebb sajt.

30 dkg sonka, vagy füstölt főtt tarja,

fokhagyma

oregánó

bazsalikom

2-3 dkg parmezán sajt

1 tojás

Kenjük át olajjal, és tegyük rá a tölteléket.

A sajt kerül alulra, majd a sonka, és ismét sajt, amit megszórunk bazsalikommal, oregánóval, és a nagyon apróra reszelt fokhagymával.

A tésztát igyekezzünk szorosan feltekerni, majd kenjük meg felvert tojással, hintsük meg oregánóval, bazsalikommal, és reszelt parmezánnal.

Srégen vágjuk be, hogy a gőzök tudjanak távozni sütéskor. Hagyjuk újabb fél órát kelni, közben a sütőt melegítsük elő 200 fokosra.

25-30 perc alatt süssük arany barnára.

Sütés után legalább 5 percig hagyjuk hűlni, majd szeleteljük fel.

Paradicsommártással tálaljuk.

Tzatziki mentával

Az uborka ilyen nagy melegben kitűnő hűsítőnek. 
Főleg egy joghurtos öntettel, mint a tzatziki, enyhén fokhagymás, lehet készíteni kaporral, de én leginkább mentával szeretem

Hozzávalók:

60-80 dkg uborka
3-4 dl görög joghurt
2-3 gerezd fokhagyma
1/2 citrom leve
só, bors, menta vagy ízlés szerint apróra vágott kapor

Két nagyobb uborkát hámozzunk meg, a magját kaparjuk ki, és a reszelő durva felén reszeljük le. Enyhén sózzuk meg, és hagyjuk állni.
Közben készítsük el a mártást. Használjunk görög joghurtot, az jó sűrű, mint a tejföl, ámde mégsem annyira savanyú. Ha nem kapunk akkor csepegtessük le a hagyományos joghurt savóját, ez kb 2 órát vesz igénybe. Azután 2 gerezd fokhagymát reszeljünk bele, enyhén sózzuk, frissen őrölt borsot teszünk hozzá, majd apróra vágott mentalevelet keverünk bele. Ha szeretjük citromlét is adhatunk hozzá 2-3 evőkanálnyit.

A besózott uborkának nyomjuk ki alaposan a levét, majd adjuk a mártáshoz, keverjük össze, és hagyjuk a hűtőben pihenni, hogy az ízek összeérjenek. 
Mi szeretjük magában is a nyári nagy melegben hűsítőként fogyasztani, de adhatjuk sült húsokhoz, főleg a báránysült nagyon finom vele, de grillezett zöldségekkel is nagyon jó.