A nyári almák bőségesen teremtek,
de a télálló, mint a Golden, vagy a Jonatán már kevésbé.
Ami lett, az is kicsit viharvert,
hiszen kétszer is elkapta a jégeső, mi több, még ami megmaradt, az is kukacos.
Persze van közöttük ép,
egészséges, nos, azokat tettem a kamrapolcra, hiszen akár télvégéig is megmarad
a frissessége, de legalábbis maradna, ha addig el nem fogyasztanánk.
Azt, ami termett mielőbb
felhasználom, és persze a nyuszik is nagyon szeretik. Sőt a tyúkok is szívesen
csipegetik.
Párom egy nagy szegre szokta
ráhúzni, onnan pedig szórakozás nekik lecsipegetni.
A diófák viszont nagyon kitettek
magukért, hiszen ontották terméseiket. Nem is baj, mert igazán drága lett a
dióbél kilója. Szerencsére így nem kell venni, csak időben felszedni, és
alaposan megszárítani.
A hangyáktól időben meg kell
menteni, mert képesen az egész diótermést megdézsmálni pillanatok alatt.
Ma karfiolleves készült, virsli
karikákat és két marék rizzsel tettem tartalmasabbá. A leves után pedig az
éjjel megálmodott, karamellizált almás palacsintát sütöttem, és mivel dió van,
így pirítottam két marék diót hozzá, melyet belekevertem az almatöltelékbe.
Hozzávalók:
20 db palacsinta
1 kg alma
2-3 evőkanál kristálycukor
1 teáskanál őrölt fahéj
2,5 dkg vaj
2 marék apróra tört pirított dió
A szokásos módon palacsintákat
sütünk (40 dkg liszt, 3 tojás, csipet só, 1 evőkanál cukor,5 dl tej, 3 - 4 dl
szódavíz, vagy savó. A hozzávalókat simára kavarjuk, pihentetjük, majd forró
olajjal kikent palacsintasütőben vékony palacsintákat sütünk belőle.)
Az almát meghámozzuk, és apró
kockára vágjuk. A serpenyőbe tesszük a kristálycukrok, hagyjuk, hogy
karamellizálódjon, ne kavargassuk, max., a serpenyőt mozgassuk. Hozzáadjuk az
almakockákat, amit beszórtunk őrölt fahéjjal, és a tetejére tesszük a vajat.
Mire az alma megpárolódik, az általa kiengedett lé elpárolog, és a karamell a
vajjal szépen bevonja az almakockákat.
A palacsintába töltjük,
félbehajtjuk, majd ismét félbe.
Vaníliás porcukorral meghintve
kínáljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése