Többször említettem már, hogy az egyik kedvenc levesem gyerekkoromban a csurgatott galuska leves volt. Nagymamám nagyon tudta készíteni, mi gyerekek pedig nem győztük magunkba tömni annyira finom volt.
A mai napig szeretem, sőt igyekszem ezt a hagyományos zöldséges levest az unokáimmal is megismertetni, megszerettetni. Nem kell nekik könyörögni, hogy egyenek belőle, sőt.
Elkészítése ugyanolyan egyszerű, mint általában az ilyen hagyományos levesek lenni szoktak, már csak azért is érdemes hozzákezdeni.
Persze nem árt, ha hagyományainkat ezáltal is őrizzük, hiszen itt az Alföldön nagyon sokszor került asztalra ilyen és hasonló ebédre, vagy éppen estebédre.
Hozzávalók
1 kis sárgarépa
1 kis fehérrépa
1 fél fej vöröshagyma
1 evőkanál sertészsír
3 db közepes burgonya
1 teáskanál pirospaprika
1,5 l víz
1 teáskanál só
1 közepes paradicsom
1/2 fehér paprika
1-2 szál zellerzöld
Az apróra vágott vöröshagymát, a zsíron megpároljuk, hozzáadjuk a sárgarépa, és a fehérrépa karikákat, kicsit megfuttatjuk, és félrehúzva hozzáadjuk a pirospaprikát. Megkavargatjuk, és hozzáadjuk a karikára vágott burgonyát, felöntjük vízzel, hozzáadjuk a paradicsomot, paprikát, sózzuk, beletesszük a zellerlevelet, és közepes hőmérsékleten a zöldségek puhulásáig főzzük.
Ekkor egy kisméretű tojáshoz adunk fél deciliter vizet, csipet sót, és annyi lisztet, hogy nehezen folyós maradjon. A forró levesbe csorgatjuk, és egyet forralunk rajta.
Friss kenyérrel, csípős paprika karikával tálaljuk.
Nagymamám keményre főtt tojás szeleteket adott hozzá, így tette tartalmasabbá ezt a hagyományos levest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése