Palacsinta karamellizált almával, és pirított dióval

A nyári almák bőségesen teremtek, de a télálló, mint a Golden, vagy a Jonatán már kevésbé. 

Ami lett, az is kicsit viharvert, hiszen kétszer is elkapta a jégeső, mi több, még ami megmaradt, az is kukacos.

Persze van közöttük ép, egészséges, nos, azokat tettem a kamrapolcra, hiszen akár télvégéig is megmarad a frissessége, de legalábbis maradna, ha addig el nem fogyasztanánk. 

Azt, ami termett mielőbb felhasználom, és persze a nyuszik is nagyon szeretik. Sőt a tyúkok is szívesen csipegetik.

Párom egy nagy szegre szokta ráhúzni, onnan pedig szórakozás nekik lecsipegetni.

A diófák viszont nagyon kitettek magukért, hiszen ontották terméseiket. Nem is baj, mert igazán drága lett a dióbél kilója. Szerencsére így nem kell venni, csak időben felszedni, és alaposan megszárítani. 

A hangyáktól időben meg kell menteni, mert képesen az egész diótermést megdézsmálni pillanatok alatt.

Ma karfiolleves készült, virsli karikákat és két marék rizzsel tettem tartalmasabbá. A leves után pedig az éjjel megálmodott, karamellizált almás palacsintát sütöttem, és mivel dió van, így pirítottam két marék diót hozzá, melyet belekevertem az almatöltelékbe.

Hozzávalók:

20 db palacsinta

1 kg alma

2-3 evőkanál kristálycukor

1 teáskanál őrölt fahéj

2,5 dkg vaj

2 marék apróra tört pirított dió

A szokásos módon palacsintákat sütünk (40 dkg liszt, 3 tojás, csipet só, 1 evőkanál cukor,5 dl tej, 3 - 4 dl szódavíz, vagy savó. A hozzávalókat simára kavarjuk, pihentetjük, majd forró olajjal kikent palacsintasütőben vékony palacsintákat sütünk belőle.)

Az almát meghámozzuk, és apró kockára vágjuk. A serpenyőbe tesszük a kristálycukrok, hagyjuk, hogy karamellizálódjon, ne kavargassuk, max., a serpenyőt mozgassuk. Hozzáadjuk az almakockákat, amit beszórtunk őrölt fahéjjal, és a tetejére tesszük a vajat. Mire az alma megpárolódik, az általa kiengedett lé elpárolog, és a karamell a vajjal szépen bevonja az almakockákat.

A palacsintába töltjük, félbehajtjuk, majd ismét félbe. 

Vaníliás porcukorral meghintve kínáljuk. 

Gyömbéres fügelekvár

Szerencsére az idő kedvező, így sok fügém érik folyamatosan. Sőt, édesapám is megajándékoz néhány kilóval látogatásaim alkalmával.

Most egy finom fűszeres lekvárt készítettem, hiszen a füge szereti ha társítják. A gyömbér, a vanília, és a citrom kiváló kísérője lehet.

hozzávalók:

1 kg füge
30 dkg cukor
4 cm-es friss gyömbér
1 rúd vanília kikapart magjai
1 citrom héja + leve
A fügét apróra vágom, és egy lábasban összekeverem a cukorral, és egy órát hagyom állni. Néha megkevergetem, hogy a cukor olvadjon. Rengeteg levet fog engedni, nem kell hozzá vizet adni. Azután a gyömbért meghámozom, én egy teáskanállal szoktam lekaparni a héját. Tökéletesen működik. Vékony csíkokra vágom.  
A citrom héját krumplihámozóval levágom, hogy csak a sárga héj legyen, és azt is vékony csíkokra vágom. Hozzáadom a fügéhez, majd a citrom levét szintén. 
Azután a vaníliabab kikapart magjait is beleteszem, és szép lassan elkezdem főzni. Amíg a füge opálos nem lesz addig tegyünk rá fedőt, de kavargassunk közben is, nehogy leégjen. Amikor kellő képpen megfőtt a füge, egy botmixer segítségével összeturmixolom, kicsit főzöm még, és tiszta üvegekbe merem. Lezárom a tetejét, és fejre fordítom öt percre. Majd címke és mehet a polcra.  

Ebből a mennyiségből kb. 3 db 3,2 dl-es üveggel lesz. 

Sertéstarja bakonyi módra

Ezen a héten főleg hagyományos magyaros ételeket készítettem, azon receptek alapján, amelyeket a nagyanyáim hagytak rám. Szeretettel, és törődéssel, minden igyekezetükkel, tudásukkal azon voltak, hogy mindannyian úgy élhessünk, hogy semmit ne érezzünk abból, amit az akkori világ nélkülözésre utalt emberei átéltek. 

Visszagondolva az akkori időkre, minden tiszteletem az övék, hiszen sokszor a semmiből varázsoltak az asztalra ebédet, vacsorát. 

A vasárnap reggeli illatos kakaóról, vagy az akkor oly divatos cikóriából főzött tejeskávéról, a vaníliás kuglóf finom ízéről még nem is szóltam. De hamarosan azok is sorra kerülnek.

Egyszóval, ahhoz, hogy a boldogság, egy családban jelen legyen, szinte semmi sem kell. Egy igazi hozzávaló szükséges leginkább, és az a szeretet.

Ennyi ömlengés után következzen a bakonyi receptje, ahogy anyai nagyanyám készítette. Leginkább csiperkéből, vagy jobb híján a vásártéren szedett szegfűgombából, amit akkoriban a napon, vagy a kemence tetején szárított. 

Amikor csontkeményre aszalódtak, kicsiny zsákocskákban akasztott szellős helyre, és néha egy-egy maroknyit beledobott a levesbe, vagy ha bakonyit készített, mert a legkisebb lánya azt szerette mindennél jobban, akkor pár marékkal langyos vízbe áztatott, azt tette a hagymára.

Hozzávalók:

80 dkg sertéstarja

1 nagy fej hagyma

3 evőkanál zsír

10 dkg liszt

30 dkg gomba

3 dl tejföl

só, bors, pirospaprika

A tarját kicsontozzuk, és alaposan megmossuk, felszeleteljük, vagy kockára vágjuk. Sózzuk, borsozzuk, és lisztbe forgatjuk.

Ezután egy serpenyőben a zsír felében hirtelen átsütjük, és félretesszük.

A maradék zsírban megfonnyasztjuk a kockára vágott hagymát, majd hozzáadjuk a felszeletelt gombát, és pirospaprikát, majd a gomba pirulásáig sütjük. Ekkor felöntjük 2-3 dl vízzel, hozzáadjuk a húst és készre főzzük. Amikor a hús is puha, a maradék liszttel és a tejföllel habarást készítünk, és a húsra öntjük. Felforraljuk, és tálaljuk. 

Kitűnő galuskával, főtt körettésztával. Sok helyen rizzsel is szívesen tálalják.

Zabos magos tk kenyér

A kenyérsütés fontos az életemben. 
Az egészséges kenyér kérdése sokszor furcsa gondolatokat gerjeszt bennem. Egyáltalán van egészséges kenyér. Mennyivel jobb a kovász, mint az élesztő, esetleg sütőporral, vagy szódabikarbónával tehetjük jobbá. Ha valaki sok szénhidrátot fogyaszt, akkor mivel tudná mérsékelni az elhízás veszélyét. Van aki nem is ehet búzából készített kenyeret, van aki élesztőt nem ehet, és így sorolhatnánk napestig, mi az amit lehet, mit nem lehet, mi a jó és mi az ami árt, vagy éppen majdnem méreg.
Egy valami azért biztos, hogy a jó kenyér feledteti ezeket a kérdéseket, mikor beleharapsz, vagy csak letörsz egy darabkát, és érzed milyen kellemes már a tapintása, és a szádban máris csordogál a nyál, mert tudja az agyad, hogy csakis finom lehet ami a kezedben van.

3,5 dl víz
2 kk. só
2 ek. olaj
20dkg zabliszt
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 kk cukor
25-30 dkg kovász
1-1 ek. lenmag, szezámmag, zabpehely

A hozzávalókból kenyértésztát dagasztunk, két óra kelesztés után három részre osztjuk, amit kalácsként megfonunk, sütőpapírral bélelt kenyérsütő formába tesszük, 20 perc újrakelesztés után 210 fokosra előmelegített sütőben 40-45 perc alatt megsütjük.

Rácson hagyjuk teljesen kihűlni.

Hagymás tört krumpli fasírttal

A hagyományos ételek készítését apai és anyai nagymamám egyaránt fontosnak tartotta, hogy megtanítsa velem. 
Ezen a héten az apai nagyanyó receptjeit főzőm, ezáltal is emlékezve halálának 10. évfordulójára. A századik születésnapjára készültünk, amit 2005 februárjában töltött volna, mikor egy szép őszi napon örökre elaludt. 

Egész héten azokat az ételeket főztem, melyekkel ő várt bennünket haza az iskolából, óvodából.

Viszont a párom, és a fiam hús után kiáltott a harmadik nap után. Hiába adtam nekik vacsira kolbászt, sonkát, miegymást, a húsevés már teljesen beivódott a napi étkezésükbe. Bár én még bírnám sokáig, de nekik egy hagyományos húsos ételt adtam ma ebédre.

Hagymás törtkrumpli készült fasírttal. Nagyanyó általában a vasárnapi ebédre készítette, ami előtt orjaleves főtt, nagy disznócsonttal, és általában a kolbászhúst használta fel ilyen módon disznóvágás után. 
Később, mikor már a húsboltok kínálták portékáikat, leginkább szombaton darálni való húst is lehetett kapni. Főleg lapockából, combból, dagadóból leeső darabokat kínáltak így. Mivel olcsóbb volt a többi színhúsnál, és jobb is fasírt készítéséhez, mivel jó vegyes húsok voltak ezek, olyankor azt vette, amit már aznap beízesített, de fokhagymát soha nem tett bele. Mindig úgy mondta, - csak sütés előtt, mert büdös lesz a fokhagymától -, hogy ez így volt, vagy sem, soha nem vitattam. 
Mikor beletette a hozzávalókat, alaposan összegyúrta, és levitte a pincébe. Akkoriban nagyon kevés hűtőszekrény volt, a pincét, vagy az udvaron lévő kutat használták hűtés céljából.
Ezek után lássuk mi is kell hozzá.

Hozzávalók a fasírthoz:

80 dkg darált sertéshús
só
bors
2 nagy gerezd zúzott fokhagyma
1/4  reszelt vöröshagyma
1 tk pirospaprika
1 tojás

Szoktak bele tenni tejben áztatott szikkadt zsemlét, vagy szikkadt kenyeret, esetleg reszelt főtt krumplit, vagy reszelt keményre főtt tojást. 

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, és lapított gombócokat formálunk belőle, amit forró zsírban kisütünk.

A hagymás tört krumplihoz 6-8 közepes burgonyát apró kockára vágva sós vízben megfőzzük. Krumplinyomóval összetörjük, és 2 evőkanál zsírban nagy kockára vágott párolt vöröshagymával összekeverjük.
Savanyú uborkával, vagy káposztával töltött paprikával tálaljuk.

Káposztaleves füstölt kolbásszal

A leves fontos az étkezésünkbe. Amellett, hogy sok folyadékot visz a szervezetbe, a felhasznált zöldségféle miatt fontos ásványi anyagokhoz juthatunk hozzá. 
Nem mellékes, hogy sokkal kevesebb kell a főételből, sőt egy ilyen tartalmasabb leves után elegendő egy tésztával, vagy palacsintával lezárni az étkezést. 
Ez a káposztaleves az egyik kedvence a családnak. Édes káposztából készül, friss zöldségekkel, igazi jó házi füstölt kolbásszal, amit lehet tovább ízesíteni tejföllel, ecettel.

Hozzávalók:

1 kg édes káposzta
1 sárgarépa
1 fehérrépa
1 vöröshagyma
1 evőkanál sertészsír
2 evőkanál liszt
2 teáskanál pirospaprika
1/2 teáskanál köménymag
1/2 teáskanál borsikafű
1 paradicsom
1 fehér paprika
só
20-30 cm házi füstölt kolbász
2-3 marék rizs
4-5 szál halványító zeller, vagy egy csokor zeller zöld
ízlés szerint bors, tejföl, ecet

Elkészítése:

A zsírban a hagymát és a felkarikázott sárga és fehérrépát megpároljuk, hozzáadjuk a köménymagot és a borsikafüvet, átforrósítjuk a fűszereket, és két evőkanál liszttel átpirítjuk. Hozzáadjuk a csíkokra vágott káposztát, majd felöntjük 2-3 liter vízzel. sózzuk és addig főzzük, amíg majdnem megpuhul a zöldség. Ekkor hozzáadjuk a karikára vágott kolbászt, és 2-3 marék rizst, és a szárzellert is ekkor tesszük bele. 
A rizs teljes puhulásáig főzzük. 
1 evőkanál tejfölre szedve a forró levest tálaljuk.
Sokan szeretik ecettel, frissen őrölt borssal.

Csurgatott galuska leves

Többször említettem már, hogy az egyik kedvenc levesem gyerekkoromban a csurgatott galuska leves volt. Nagymamám nagyon tudta készíteni, mi gyerekek pedig nem győztük magunkba tömni annyira finom volt.

A mai napig szeretem, sőt igyekszem ezt a hagyományos zöldséges levest az unokáimmal is megismertetni, megszerettetni. Nem kell nekik könyörögni, hogy egyenek belőle, sőt.

Elkészítése ugyanolyan egyszerű, mint általában az ilyen hagyományos levesek lenni szoktak, már csak azért is érdemes hozzákezdeni.
Persze nem árt, ha hagyományainkat ezáltal is őrizzük, hiszen itt az Alföldön nagyon sokszor került asztalra ilyen és hasonló ebédre, vagy éppen estebédre.

Hozzávalók 

1 kis sárgarépa
1 kis fehérrépa
1 fél fej vöröshagyma
1 evőkanál sertészsír
3 db közepes burgonya
1 teáskanál pirospaprika
1,5 l víz
1 teáskanál só
1 közepes paradicsom
1/2 fehér paprika
1-2 szál zellerzöld

Az apróra vágott vöröshagymát, a zsíron megpároljuk, hozzáadjuk a sárgarépa, és a fehérrépa karikákat, kicsit megfuttatjuk, és félrehúzva hozzáadjuk a pirospaprikát. Megkavargatjuk, és hozzáadjuk a karikára vágott burgonyát, felöntjük vízzel, hozzáadjuk a paradicsomot, paprikát, sózzuk, beletesszük a zellerlevelet, és közepes hőmérsékleten a zöldségek puhulásáig főzzük.

Ekkor egy kisméretű tojáshoz adunk fél deciliter vizet, csipet sót, és annyi lisztet, hogy nehezen folyós maradjon. A forró levesbe csorgatjuk, és egyet forralunk rajta.
Friss kenyérrel, csípős paprika karikával tálaljuk.

Nagymamám keményre főtt tojás szeleteket adott hozzá, így tette tartalmasabbá ezt a hagyományos levest.

Fügelekvár

Az egyik legcsodásabb, és legkönnyebben elkészíthető finomság a fügelekvár. Sokunknak most kezd nagyobb mennyiségben érni a gyümölcse, és itt az igazi befőzési ideje.

Néhány fűszer kimondottan kellemesen párosítható vele. Ilyen a fahéj, a rozmaring, de akár a vanília vagy a kardamom is. Jól harmonizál az íze konyak, vagy bor hozzáadásával, akár édes, akár sós hozzávalókhoz.

A kecskesajt ízét nagyon harmonikusan egészíti ki egy kevés fügelekvár. De bármilyen süteményt izgalmassá tehetünk általa.

A hagyományos méréstől eltérően. most mérjük űrtartalommal a fügét és a hozzávalókat egyaránt.

Először is vegyünk egy liter apróra vágott fügét, és tegyük egy lábasba. Adjunk hozzá 2,5 dl cukrot, vagy mézet, de a mézből fele annyit, vagyis 1,25 dl-t. 

Ha a méz használata mellett döntünk, legyünk az adagolással óvatosak, mert a finom füge ízét a méz karakteres íze könnyen elnyomja.

Hagyjuk legalább egy órát állni. Néha keverjük meg.

Egy lábasban a cukor-füge keverékhez adjunk hozzá egy citrom héját és levét.

Közepes hőmérsékleten főzzük, kb 40-50 percig, és gyakran keverjük meg, nehogy lekozmáljon. 

Ha szükséges botmixer segítségével aprítsuk apróbbra. 

Amikor eléri a kellő sűrűséget tegyük üvegekbe, minden üveg lekvár tetejére tegyünk kicsi, friss rozmaring ágacskát, és zárjuk le az üveget. Hagyjuk, hogy lassan hűljön ki, ezért érdemes száraz dunsztot alkalmazni.

Természetesen használhatunk más fűszert is. Pl fahéjat, akkor viszont a fahéj rudat a főzés elején tegyük bele, és mielőtt üvegbe tennénk, vegyük ki.

Adhatunk hozzá vanília rudat, vagy akár kardamomot is.

Savanyú káposzta házilag

Őszinte leszek, nem minden savanyú káposzta ízlik. Egyik-másik, hajlamos a kész ételt is elrontani. Gyors érleléssel készülnek, ami már nem az igazi, hiszen adalék nélkül elképzelhetetlen, gyakran a borkénnel őrzik meg ropogósságát és valamilyen tartósítót tartalmaz.
A házilag készült ezt mellőzi. A tejsavas erjesztés elvégzi a munkáját, és kiváló minőségű savanyú káposztát készíthetünk magunk is, ha betartjuk a legfontosabbakat. Tisztaság, tökéletes döngölés, kellő figyelem ráfordítás.
A fűszereket a saját ízlésünknek megfelelően válogathatjuk össze. Leginkább kömény, egész bors, babérlevél, és csöves paprika adja az ízét. 
Most egy ötliteres üveggel készítettem, mert két fej káposzta volt itthon. De természetesen használhatunk bármi mást. Cserép- vagy kőedényt, fa- vagy műanyag hordót. A lényeg, a tisztaság, fontos, hogy elmossuk, ha kell kisúroljuk, alaposan elöblítsük.

Minden eszközt készítsünk elő, és azok szintén tiszták legyenek. Mint pl. a káposztagyalu, annak hiányában megfelelő egy éles kés, de természetesen a robotgép gyaluló alkatrésze ugyan olyan tökéletes. Lényeg, hogy szépen egyenletesen legyen a káposzta felvágva.

Szükséges valamilyen alkalmatosság, amivel a döngölést végezzük. Én egy vastagabb nyújtófát használtam, a döngölés célja ugyanis az, hogy minél jobban összepréselődjön a káposzta, és a levegőt kiszoríts belőle, ugyanis ha levegő marad benne, könnyen rossz irányba terelődhet az erjedés, a káposzta megpuhulhat, és megbarnulhat, és káros folyamatok is kialakulhatnak erjedés során.

Készítsük elő a fűszereket, tegyük a kezünk közelébe, én kis tálacskába öntöttem belőlük, hogy menet közben könnyen hozzáférjek.

Most vegyük a káposztánkat, és szedjük le a külső szennyezett leveleket. Ekkor általában láthatjuk, ha sérülés érte a káposztánkat, azt a részt távolítsuk el. Pár szép levelet hagyjunk meg, a többit gyaluljuk le, vagy éles késsel vágjuk szép vékony csíkokra.

Miután a káposztát előkészítettük, mérjük le. Minden kilogramm káposztához 3 dkg sót számítsunk.
Az ötliteres üvegembe 4 kiló gyalult káposzta fért, tehát ehhez 4x3, vagyis összesen 12 dkg só kellett.

Az üveg aljára egész káposzta leveleket tettem enyhén megsóztam, és egy réteg káposztát tettem rá, amit a nyújtófámmal alaposan ledöngöltem.

 Ezt sóztam, fűszereztem, majd ismét káposzta, majd megint döngölés következett. Egészen addig, míg az üveg válláig nem ért a döngölt káposzta. Alaposan végezzük ezt a műveletet, és mire addig érünk, már levet enged a káposztánk, mégpedig annyit, ami már el is lepi. Ekkor tegyünk a tetejére újabb egész levelet, majd egy olyan valamit, én egy tejfeles vödör tetejét használtam, ami nagyrészt borítja a tetejét, és erre helyezzünk nehezéket, ami a folyadék alatt tartja a káposztát. 
A nehezék a káposzta súlyának a 20 %-a legyen, jelen esetbe és két nagyobb kavicsot takarítottam meg, ami kb 80 dkg-ot nyomott. Ezt tettem a tejfölös tetőre, amit könnyedén be tudtam az üveg száján tenni, hiszen hajlékony.
Borítsuk be az üveg tetejét, és tegyünk egy mélyebb tányért, vagy tálat alá, hogy ha erjed a káposztánk, és esetleg útnak indulna az üveg száján ki a vakvilágba, ne tudjon kárt tenni, mert az alátét felfogta a lét.
Az ideális hőmérséklet az erjedésnek 15-20 fok között van. Hidegebben lassabb az erjedés, míg melegebben természetesen túl gyors lehet. 

Legjobb esetben, már 24 óra alatt megindul az erjedés, ez általában erős habzással jár. Ez az erős erjedési folyamat 10-14 nap alatt lezajlik, ekkor távolítsuk el a köveket, a lenyomtatásra használt fa, vagy műanyag lapot, figyelem: soha ne használjunk erre vasat, vagy más fémtárgyat. Mossuk el, és a káposzta felszínét is gondosan tisztítsuk le. Ha túl sok lé elfolyt volna pótoljuk 3 %-os sóoldattal. Fontos, hogy a káposzta mindig folyadék alatt legyen. Majd tegyük vissza a lapot, arra követ, és a letisztítást hetente végezzük el. 
A teljes erjedés 6-8 hét alatt befejeződik, és fogyasztható a savanyú káposzta. Ha nincs nagyobb hordónk, vagy nagyobb mennyiségű káposztánk öt literes üvegben nagy kiadás nélkül készíthetünk házi savanyú káposztát, akár hetente, vagy havonta, így mindig lesz otthon.
Számoljunk csak kicsit, a piacon a kilója a savanyú káposztának 300-600 Ft között mozog. Egy kiló édes káposzta pedig általában 80-100 Ft körül van. Máris látszik mennyit takaríthatunk meg, amit aztán másra költhetünk. 
Még egy jó tanács. Csakis adalékmentes sót használjunk. Nem jó a jódozott és nem jó a csomósodás gátlóval (E536) kezelt só sem.

Paprikasaláta télire

Paprikasaláta készítéséhez lehetőleg fehér húsú paprikát válasszunk. Lehetőleg legyenek épek, és érettek, akkor biztosan nem csalódunk benne.

Az én paprikasalátám ennek az előírásnak teljességgel ellentmond, hiszen került bele pirosló éppen úgy, mint zöld húsú. Sőt a zöld húsú paprika éppen nem is befőző fajta, hiszen a zöldeket csak főleg díszértékük miatt tesszük a többihez, mert valjuk be őszintén kicsit kesernyések ezek a tünemények.

Viszont nekem ezek a paprikák most éppen kapóra jöttek, hiszen nem volt szándékos a savanyúság készítése, csupán a muslicák támadását kiküszöbölés céljából tettem üvegbe a mai lecsónak valót. Sajnos a hűtőm mélyhűtő része bekrepált, így étrend változtatást kellett eszközölni, sőt több napra meg kellett főznöm, úgy hogy gondoltam egy nagyot, hiszen savanyúságból soha nincs elég. 

Az üvegeink aljára tegyünk 5-6 szem fekete borsot, kiskanálnyi mustár magot, néhány torma karikát, majd erre tegyük a paprikát, amit előzőleg erre a célra készített előfőző lében 2-3 perc alatt megfőztünk, és hirtelen le is hűtöttünk, nehogy túl puhuljon a paprikánk.
Szóval ezt a lehűtött paprikát tesszük az előkészített üvegekbe, és a következő felöntő lével töltjük meg azt.
8,5 dl vízhez számítsunk 4 dkg sót, 3 dkg cukrot, 1 g borkősavat. Végül amikor felforr a lé, öntsünk hozzá 2,5 dl 10 %-os ecetet.

A felöntés után egy műanyag lapkával igazgassuk el a paprikaszeleteket, hogy a benne rekedt levegőt eltávolítsuk, majd azonnal zárjuk le a tetejével. Forró vízfürdőben 10 percig forraljuk, majd vegyük ki és hagyjuk mielőbb lehűlni, hogy túlságosan ne puhuljon meg a paprika. Címkézés után mehet végleges helyére.