Ma olyan emlékezős hangulatban vagyok.
A kislányom ma ünnepli a születés napját, - a hétvégén meg is köszöntjük. -
A bátyám hangját is hallanom kellett. - Tavaly találkoztunk azóta csak telefonáltunk.
És eszembe jutott az én édes Keresztanyukám.
Sajnos már nincs közöttünk. Sok éve annak, hogy a Mennyországból figyel minket. Onnan őrizi mindennapjainkat, és valljuk be sokszor csóválja a fejét, mert igen, még mindig előfordul, hogy valamit nem úgy csinálunk, vagy nem úgy teszünk, ahogyan azt kellene.
De mindig szeretett minket. Feltétel nélkül. És igazából komolyan vette a "Keresztanyaságot"
Boldog menyasszony, ugye milyen jó nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése