2017. december 16., szombat

Kovászos fehér kenyér







Hetek óta készítem a kovászomat. Lievito Madre névre hallgató édes kovászt, ami nem tartalmazza azt a savanyú ízt, ami miatt sokan nem kedvelik a kovászos kenyereket. Kelt tészta készítésére pedig kiválóan alkalmas, éppen a már említett édes íz miatt.
A Lievito-Madre kovász készítését itt találod. Nos ebből a kovászból az utolsó készítési napon megmaradt darabból készítettem édes kovászt. Az édes kovász leírását is megtalálod a már említett helyen. Nagyon egyszerű, és a legjobb az egészben, hogy egyáltalán nem kell hozzá egy gramm élesztő sem.

Az első kenyérhez a 10 dkg madre kovászból készítettem édes kovászt, 20 dkg liszt, és 1 dl langyos víz hozzáadásával. Alaposan elkevertem a kovászt a vízzel, és hozzáadtam a lisztet, majd 24 órát hagytam a konyhapulton magára, hogy alaposan megérjen. Ebből a kovászból egy öreg tésztát a következő módon. 25 dkg kovász és 50 dkg liszt, valamit 3,5 dl langyos víz keverékét hagytam letakarva a konyhapulton egy éjjelre.

Reggel kezdtem a kenyerem megdagasztásához.




60 dkg kenyérlisztet átszitáltam, hozzá tettem 2 teáskanál sót, 1 dl tejfölt elkevertem 2 evőkanál olajjal és 3 dl langyos vízzel. Ezt a keveréket és 25 dkg öreg tésztát adtam még hozzá.
Összegyúrtam, és pihenni hagytam 30 percig. Ezután megdagasztottam. Ez mehet géppel, de kézzel sem tart sokáig.
Dagasztás után ismét hagytam pihenni 30 percig. Majd elkezdtem hajtogatni, mint a pogácsát szoktuk. Lentről fel, fentről le, jobbról balra, és balról jobbra. Tehát egy egyszerű hajtogatás, 3 alkalommal elkövetve. Bár az idő nem kevés, de a ráfordított emberi erő szintén kíméletes, és mellette lehet csinálni a dolgunkat.




Az utolsó hajtogatás után láthatóan nagyon szépen megkelt a tésztánk, és finom rugalmas. Tele buborékokkal, sima, fényes, és nagyon jó megfogni, megsimítani. Egyszóval tiszta terápia testnek és léleknek.
Ekkor beolajozzuk a munkafelületet, és megformázzuk a kenyerünket. Ez lehet vekni, vagy cipó alak, ahogy a kedvünk tartja. Én most egy cipót formáztam, amit alaposan belisztezett ruhával kibélelt szakajtóba tettem. Beliszteztem és betakartam. Magára hagytam, hogy szépen megkeljen. Amikor a felületét benyomva az ujjunk helye szép lassan jön vissza, és picit meglátszik a helye azután is akkor jó. Ekkor lehet az előmelegített sütőbe, jobb esetben a kemencébe tenni.





Én egy nagy vaslábasban sütöttem, amit már akkor betettem a sütőbe, amikor begyújtottam, hogy fel tudjon nagyon melegedni. A tésztát egy bevető lapátra teszem, amit alaposan beliszteztem, hogy a tészta mozogjon rajta, és a forró lábasba csúsztattam. Rátettem a fedőt, és a 250 fokos sütőbe visszateszem. 10 perc után meglessük a kenyeret, ha látjuk hogy szépen sül, levesszük a tetejét, és a hőmérsékletet csökkentjük 220 fokra, és visszatolva kb 50 percig sütjük még.

Amikor szép arany barna a teteje, végzünk egy kopogtató próbát. A lábasból kivett kenyér alját megkopogtatjuk, ha szép kongó hangot ad, kész a kenyerünk amit rácsra téve hagyjuk kihűlni.






Még nem vágtam fel, ha kihűl mutatom a bélzetét.

Jó sütögetést mindenkinek!



Itt vagyok, és nézzétek ilyen lett belül. Kellemes íz, semmi savanyú mellékíz, mint általában a kovászos kenyereknél lenni szokott. Érdemes volt ennyit várni a Lievito-Madre kovászra :)



2 megjegyzés:

duende írta...

Ez valami álomszép!!!! :)

Zsóka írta...

Köszönöm, én is odáig vagyok érte. Régen sütöttem kenyeret, és ez most nagyon fellelkesített.

Egyszerű pácolt piros retek

Teljesen bele vagyok szerelmesedve a pácolt ételekbe. Egyszerű, gyors, és a hűtőben tárolható. Ha viszont pár hónapnál tovább a...