2009. október 19., hétfő

Az elmúlt időben rengeteget gondoltam arra vajon mi is lenne az, aminek a gyerekek nagyon örülnének.
Egyszerűen nem találtam még ki. Semmi ötletem nincs.
Van már biciklijük, van laptopjuk, van egy csomó-csomó játék. Ilyen autó, olyan autó, kismotor, szerelhető autó, és szerintem meg sem tudnák mondani milyen van, vagy nincsen.

A lányom okos asszony, drasztikus selejtező. Minden olyan dolgot eltüntet ami sérült, és nagyon jól tudja, hogy soha senki nem fogja megjavítani, tehát csak a helyet foglalja, és soha nem fog vele játszani senki.
Ő egy jellem.

Én nem tudom megtenni. Nekem ez mindig is gondot okozott.

-Emlékszem az első költözésünk alkalmával, egy lovaskocsira kényelmesen felfért minden bútorunk, könyvünk ruhánk. Pedig már négyen voltunk.

A második költözésnél, ami az első után alig fél évvel történt, már két lovaskocsi pakkunk volt.

Amikor két év múlva Tiszakürtre költöztünk, két nagy teherautó bútorunk volt, valamint egy csomó apróság, ami autóval, és motorral került oda.

Drága kiskutyám, aki a Tacsi névre hallgatott, a motorunk csomagtartójában érkezett új lakhelyünkre.

Három év múlva már kellett a "pótos Tátra", az is két alkalommal.

És ezelőtt 10 évvel, amikor a házunk kész lett egy hétig, szinte folyamatosan költöztünk csaknem éjjel-nappal.

Most pedig talán legjobban az tart ebben a városban, ahol nincs lassan már senkinek sem munka helye, egyre jobban tönkremegy a város, de ha el akarnák költözni és nem szeretnék mindent magammal vinni, egy hétig csak a javításra szoruló dolgaimat selejtezném, egy hétig a könyveimet csomagolnám, (lehet, hogy annak külön könyvtárost kellene alkalmazni, a férjem tanár lévén, no és én sem vetem meg az hagyományos papírra vetett irományokat.) És akkor még sok-sok mindent nem említek, ami szintén hozzám van nőve.
Mert ha a kamrát kipakolom amikor takarítom, az ott tárolt holmikkal tele a konyha, az étkező, a folyosó, és még a nappaliba is jut. Mi még csak 30 éve vagyunk együtt. Mindketten megáldva a gyűjtögetés szenvedély minden fajtájával. Mi lesz vajon ha 50 éves házasok leszünk?

Tehát semmi ötletem nincs vajon minek is örülnének a gyerekek.



It I gave a thought to it much in past time what about what the children would be glad very much would be.
I did not find it simply yet who. Nothing I do not have an idea.
They have a bicycle already, they have a laptop, there is a bundle bundle game. Car like this, car like that, small-powered engine, car which can be mounted, and it would not be able to be told according to me how is, or no.



My daughter is a clever woman, a drastic qualifying round. Everything like that removes a thing what got injured, and knows that nobody will never improve it very well, so takes up the space only, and nobody will never play with him.

He is a character.


I cannot do it. This caused me a problem always.
-I remember with the occasion of our first moving, all of our furniture, our book fit up comfortably onto a rider car our dresses. We were four people already though.


The second moving, which is afraid hardly with a year after the first, happened, two rider cars were our packages already.

Two big lorries were our furnitures when we moved onto Tiszakürt after two years, and a lot of trifles, that with a car, and got there with an engine.

My expensive puppy, who Tacsi answered to a name, came to our new residence in the luggage rack of our engine.
The was needed for Tát already after three years, it is with two occasions.


And before with 10 years, we moved continuously almost day and night quasi when our house was ready until a week.

And now it is in this city where the place of work is slowly already for nobody the best possibly, increasingly better one ruins the city, but if away it would be wanted to move and I would not like to bring everything, I would clear my things requiring the correction only until a week out, I would wrap my books until a week,
(maybe, that it would be necessary to employ a separate librarian as it, my husband teacher being, no and I do not look down on it it sowed writings onto traditional paper.) And then yet a lot-a lot I do not mention everything, that likewise to me is increasing.
Because if I unpack the pantry when I clean it up, with the things stored there his winter the kitchen, the dining room, the corridor, and then manages to get into the living-room. We yet only 30 of his years we are together. Both of them blessed saving up with all of the kinds of passion. What there will be if 50 are year we will be house?


So nothing I do not have an idea what the children would be glad about.

Nincsenek megjegyzések:

Sült paprikakrém (mártogató)

Sült paprikakrém egy kis változatosságot vihet az ízek világába. Két féle képpen készítem. Egy hagyományos (paprika+hagyma+fokhagyma...