2009. augusztus 28., péntek

Rebarbara és füge


Napok óta szemezek a kertemben termő csodálatos fügékkel.

Az idén mintha sokkal szebbek lennének mint eddig valaha. Az igazság az, hogy kb 10 éve van fügebokrunk, és én még magát a gyümölcsöt soha nem kóstoltam meg. Lehet, hogy maradi vagyok, de valahogy viszolyogtam eddig tőle.


Gyerekkorom óta az aszalt, celofános fügét ismertem, magát az eredetit, nem igen.
Sajnos a fügebokrunk, a legtöbb télen lefagyott, és ahogy minden évben kihajtott, nem igazán volt rajta kívánatos termés. Az is csak késő ősszel érett be, legfeljebb fügebornak volt fogyasztható.

A klíma változás miatt, az elmúlt három télen nem fagyott el, és így az idén valami fantasztikus termés várható.
És most, most megkóstoltam, valami igazi élvezetben volt részem. Szinte elmesélhetetlen az a csoda, amikor az ízét megéreztem. Édes, és valóban, valami izgató van benne. Maga az élvezet. Higgyétek el tudom mit beszélek. Még így, ahogy írok róla így is érzem a bizsergést.

Hogy én buta tyúk miből maradtam eddig ki.
Szóval a bokraim termése holnapra kb. 10-15 db lesz, a többi már jó helyre került. Megettem.

Valamint rebarbarát is sikerült szereznem tavaly tavasszal, és ezek is gyönyörűek, jó két újnyi vastag szárral rendelkeznek. Bevallom őszintén a rebarbara is az újdonság erejével fog rám hatni, mert erről is elhittem eddig, hogy vesekövet lehet tőle kapni. Csak persze senki nem mondta, hogy ahhoz, naponta rengeteget kell belőle enni. Így hát ezt a két "gyümölcsöt fogom ezen a hétvégén elkészíteni.








Nincsenek megjegyzések:

Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...