Lecsó, lecsó

Újra itt, újra tudok a gépen lógni. Nem vagyok függő, de nagyon hiányzott az írás.

A fogyókúrát továbbiakban is folytatom, nem hagytam abba, jobban inspirál mint valaha.

Heti átlagban 1 kg-ot fogyok. Már nem félek annyira mint eddig attól, hogy éhes leszek, és megszegem a diétám.
Ez alatt a 4 hét alatt elértem odáig, hogy tudom magam türtőztetni. A Gastroyal a héten nem hoz kaját, tehát magamnak kell gondoskodnom az ebédekről.

Bár a héten még szabin vagyok, azért nem lustálkodom. Ma is reggel 7-kor már a piacon voltam. Terveim szerint ma lecsót fogok eltenni. Bevallom őszintén, évek óta nem tettem el, de most itt az ideje. Nagyon régen volt ilyen olcsó a paprika és a paradicsom.
Természetesen a lecsó beilleszthető a fogyókúrába is.

Miután hazajöttem a szerzeményemmel, rögtön hozzá is fogtam. 30év tapasztalattal a hátam mögött úgy gondoltam nem érhet semmi meglepetés. Ért. Mégpedig már az elején.
Úgy voltam vele, minek mosatlanítsak feleslegesen holmi paradicsompasszírozót, én majd szépen felvágom a paradicsomot és felteszem főni.
Igen ám, de arra nem gondoltam, hogy összetörjem kézzel, és levet eresszen, én rögtön feltettem nagy lángon főni, amire azzal reagált, hogy leégett. Szépen, feketére.
Új fazék, ismét főzés, most már sikerült. Gyönyörű piros, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Paprika szeletelés, 2 perces főzés, üvegbe, rá a paradicsom, mehet a száraz dunsztba.

Most meg azért kellett visszabontanom az üvegeket, mert a tartósító kimaradt belőle. Lehet, hogy így sem lett volna semmi baja, de biztos ami biztos.
Ennyit a 30 éves rutinról.

Jöhet a tél. Lecsó már van a polcon. Ott sorakozik a lekvár, a meggy és a barack mellett.