Roppanós héjú fehér kenyér

Annyi féle kenyér létezik a Földön. Akármennyire is gyakran sütünk kenyeret, talán egy ember élet is kevés lenne, ha minden nap másfélét készítsünk.
Amikor Olaszországban jártunk ott az üzletek rogyásig voltak kenyérrel, nem is tudom hány féle-fajta változat. Sötétek, világosak, vágottak, hosszúkásak, kerekek, magosak, fényes tetejűek, mások viszont vastagon lisztesek. Egyik finomabb volt mint a másik, Sajnos csak keveset tudtam megkóstolni az idő rövidsége miatt. És így volt ez a péksüteményekkel is. Annyi minden volt egy-egy polcon, hogy nem tudta az ember melyiket kóstolja. Persze az itteni nagy áruházak is tele vannak szemet gyönyörködtető finomságokkal, de ahogy ismerjük a dolgok állását, több bennük a tartósító, az állományjavító, és ki tudja milyen adalék anyag, mint a liszt.
Egy nagyon finom roppanós héjú fehér kenyér volt kint a legjobb amit kóstoltam, ma azt szerettem volna elkészíteni, legalább is nagyon hasonlót, mert ugye olyan úgy sem lesz. És úgy látszik nagyon jó úton járok, hogy valami finomság kerekedjen, vagy inkább "oválkodjon" ki a kezem közül.
Sok minden megtanultam már az évek alatt, tudom mit kell tenni ahhoz, hogy igazán roppanós héja legyen a kenyérnek, és tudom milyen állagú legyen a tészta. Tudom mikor lesz széteső, mikor szól jól a hangja. De sajnos nem tudok mindent, viszont azon vagyok, hogy a lehető legtöbb infót begyűjtsek, és mivel nem vagyok irigy, bárkivel szívesen megosztom azt a kevés tudást, amit a kenyérsütésről eddig megtanultam.
És most lássuk, ezt az igazán egyszerű, mégis nagyon ízletes kenyeret.

Hozzávalók.

75 dkg liszt fele sima- fele rétesliszt de ha van, használjunk félfogós lisztet
5 dl langyos víz
3 dkg élesztő, vagy 11 g instant élesztő
1 teáskanálnyi cukor
2 teáskanál só
3 evőkanál olívaolaj, de megfelel a jó minőségű napraforgó- vagy repceolaj


1,5 dl langyos vízben feloldottam a cukrot, és belemorzsoltam az élesztőt, hagytam, hogy jól felhabosodjon. Közben kimértem a lisztet, egy habverővel alaposan összekevertem, és egy nagy tálba szitáltam. A szitálásnak az a jó tulajdonsága, hogy mialatt a liszt szemcsék külön válnak, fellazulnak, még a szoba hőmérsékletét is átveszik, ezzel is elősegítve a jó kenyértészta készítését.
A szélébe tettem a sót, majd a közepére az élesztőt, a többi vizet, és az olajat. Összegyúrtam, és alaposan megdagasztottam. De nem adtam hozzá több lisztet, és nem liszteztem a munkapultot sem, hanem egy kis olajat tettem rá, hogy ne ragadjon a tészta, és 10 percig intenzíven dagasztottam, közben jól meg húzgáltam, ahogy megfogtam a két végét, mint egy alsógatya, úgy megnyúlt, és nem szakadt. Na ez a legideálisabb állapot egy kenyértésztának. Sem nem lágy, és sem nem kemény.
Cipót formáltam belőle, és ment az olajozott kelesztőtálba 1,5 órára.
Ekkorra duplájára emelkedett, kiborítottam, ketté vágtam, és egyenként vekni alakra formáztam.
Tepsibe raktam, srégen bevágtam egy jó éles szikével, és nedves konyharuhával letakartam.
A sütőt 200 fokosra előmelegítettem, az a fél óra, amíg a kenyerem újra megkelt pont elég volt, hogy felforrósodjon a tepsi, amit alulra tettem, hogy gőzben sülhessen a kenyér. Mert ahogy olvastam Gyepes Gabojsza oldalán, elegendő jégkockát dobni a forró sütőbe, hogy megfelelő gőz alakuljon ki. Már én is többször megtettem, és igaz, elismerésem érte, hiszen korábban mindig vízzel tele edényt tettem alulra, amit mindig utána kellett tölteni, persze az ajtó nyitásával a benn lévő pára elszökött, néha nem is lett olyan a kenyér, mint szerettem volna. Szóval ott tartottam, hogy a sütő forrósodik, a kenyér letakarva újrakel, közben 5-6 jégkockát kibontunk a zacskóból, és egy tálba készítjük. Amikor a kenyér szépen újrakel, a sütőbe tesszük, és ugyanakkor a jégkockákat is alulra "dobjuk" egy laza mozdulattal rácsukjuk a sütőajtót, és kb 30-35 perc alatt megsütjük.

Amikor kivesszük, egy kis hideg vizet permetezünk a forró kenyérre, majd rácsra tesszük, és hagyjuk kihűlni. Hagyjuk kihűlni, nem vágjuk fel előbb, nem tördeljük, hagyjuk kihűlni. A leghamarabb nálam a spájz kövezetén hűl, persze tiszta, és egyébként is ráccsal együtt teszem oda.
Amikor kihűlt lehet szeletelni. Érdemes kivárni, hiszen akkorra alakul ki az igazi roppanós héj.