A reggelek már meglehetősen csípősek. Felfér a kiskabát.
A virágokon a lepkék játszanak, gondtalanul, vidáman, mintha örökké élnének.
A kert szegletében a szőlő kelleti magát, szinte érzem a számban az ízét, ahogy az édes lé csordogál a torkomon, lehunyom a szemem, átadom magam az élvezetnek.
Imádom minden fajtáját, legyen az fehér, kék, vagy akár rózsaszín. Mind, mind édes mint a méz, az istenek eledele.
Az ősz nem az elmúlás ideje, -biztatom magam- az újrakezdés ideje.
Újra kezdődik a nyüzsgés, gyorsan még telerakjuk a kamrát minden jóval, hogy aztán várhassuk a telet, mert ugye a gyerekek álma akkor jő el. Újra kezdődik a hallowen-re való készülődés, majd várjuk a Mikulás érkezését, a karácsonyi készülődés közben felcsillan a gondolat, hogy mindjárt itt az új év, az új tavasz pedig mindjárt megérkezik......
The autumn arrived really. The little swallows they were coming yet yesterday, you all go away already today.
The mornings are quite spicy already. The jacket fits up.
The butterflies play the flowers, free from care, cheerfully, as if they would live eternally.
In the corner of the garden the grape preens himself, I feel his flavour quasi in my mouth, I close my eye as the sweet juice trickles on my throat, myself convey it to the delight.
I adore all of his kinds, let it be white, blue one, you are pink even. All, all sweet than the food of the honey, the gods
The autumn no the time of passing, -I encourage myself- the time of the resumption.
The bustle restarts, we fill the pantry full of everything good in order to be allowed to wait for the winter next yet quickly, because the children's dream comes away then. The hallowen restarts-re truth preparation, we wait for the Santa Claus's arrival then, the thought that it is a new year here immediately, the new spring gleam during the Christmas preparation arrives immediately though.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése