Tanulom magamat – konyhai jegyzetek

Ez a sorozat nem receptekről szól

Azok csak ürügyek. Inkább arról, hogyan tanulja meg az ember újra önmagát – néha egy fazék mellett állva.

Tegnap csodálatosan szikrázó napsütés volt. Testet-lelket átmelengető, a tyúkocskáim nagy része imádta is, hiszen még szabadon garázdálkodhatnak az udvaron.

Én viszont a napsütésnek – és a jól hőszigetelt ablakoknak – köszönhetően pillanatok alatt 24 fokot varázsoltam a lakás minden szegletébe.

Ma már ismét az esőé a főszerep. Az előrejelzés ugyan ígéri, hogy hamarosan eláll, de a meteorológia már annyi mindent ígért, hogy mára inkább csak udvariasságból hallgatjuk meg. Az ég is szépen besimult, felhő felhő hátán.

Tegnap reggel az utolsó szelet kenyeremet is bundáskenyérnek készítettem el. Estére már csak egy kis müzli maradt joghurttal, mert mire észbe kaptam, besötétedett, kenyeret pedig nem vettem.

Ma reggel viszont az eső miatt nem indultam el sehova. Egyelőre nincs műszaki a kocsin, majd csak a hagyatéki után tudjuk levizsgáztatni, hiszen a férjem volt a tulajdonos.

Így hát sütünk kenyeret. Most egy „normális méretűt”.

(Az, hogy mi számít normálisnak, egyedül élve egészen új értelmet nyer.)

A recept nem saját: Kalci 20 perces kenyerét választottam. Még sosem sütöttem, most először próbálom, ez tűnt a leggyorsabbnak. Meglátjuk, mi lesz belőle.

A receptet megtaláljátok a kalcirecept.hu oldalon.

Az ebéd viszont már saját recept alapján készült – tudjátok, egyszemélyessé vált konyhámban. Paradicsomos húsgombóc, amihez most a saját tésztaszószomat használtam. Ennek a receptjéért itt találjátok a linket:

És a húsgombóc?

A húsgombócot 20 dkg darált húsból készítettem, sóval, borssal, fokhagymával ízesítve. Kevés forró zsírban minden oldalát megsütöttem, majd egy 320 ml-es üveg szósszal nyakon öntöttem. Körülbelül 20 percig főztem, közben a vizet apránként pótoltam. Tegnap tészta volt, így ma rizs került mellé.

A kenyeret is felvágtam, hogy megkóstoljam: 

és valóban egy gyors, szerethető fehér kenyér lett. Bár kicsit túlvágtam, és kicsit kilapult, de az íz a fontos.

Ebéd közben pedig azon töröm a fejem, vajon jól tettem-e, hogy nyáron olyan sok mindent befőztem. Ahogy elnézem a mennyiséget, a következő két évben szinte minden napra jutna egy üveg konzerv.

Ma egyet már felhasználtam – hallelúja –, de a többit vajon mikor?

Holnap vásárolni megyek, mert vannak dolgok, amiket még nem tudok magam megcsinálni. Hozzáteszem: egyelőre.

Mert tanulom magamat.

És ha mást nem is, ma már biztosan tudom: kenyeret sütni, ebédet főzni, és közben gondolkodni – egészen jól megy.

A kenyér receptjét Kalci oldalán találjátok, a paradicsomos szósz pedig a blogomon vár benneteket.

A többi – mint mindig – itt, a konyhában alakul.