Lencse-Szerencse

Az új év nálam nem is kezdődhet mással, mint lencsefőzelékkel.

Valahogy ez lett a szertartás része — egy kis babona, egy kis hagyomány, egy kicsi otthon-érzés. Nem minden évben készül ugyanúgy, de mindig van. Most például kis adagot próbáltam főzni… hát, ezt még tanulom. Néha sikerül, máskor kevésbé — de talán ez is az élet része.

Éjszaka, úgy tizenegy körül jutott eszembe, hogy reggel lencsével szeretném indítani az új évet. Gyorsan elővettem a kamrából a zacskót, kimértem 25 deka lencsét, megmostam, beáztattam — és közben valahogy megnyugodtam. Olyan jó érzés volt tudni, hogy reggel ott vár majd a fazék, és vele együtt egy kis folytonosság is.

Régebben mindig lencsesaláta készült, hogy a reggeli főtt tojást le tudjuk kísérni vele — és persze a babonának is jusson belőle. Most főzelék lett, sült virslivel, egyszerűen, otthonosan.

A hagyma a szalonna zsírján halkan sercegett, a fokhagyma illata betöltötte a konyhát. Mustár, babérlevél, egy kiskanál cukor — ahogy régen tanultam. Főtt szépen a lencse, én pedig néha belekóstoltam, mintha egy kicsit az időbe is belekóstolnék ilyenkor. Amikor megpuhult, kapott egy finom, barnára pirított rántást, éppen csak annyit, hogy selymes legyen.

Nem tökéletes, de az enyém.

És talán pont ettől jó.

Hozzávalók (kb. 2 adag):

25 dkg lencse (mosva, áztatva)

1 közepes fej vöröshagyma

1–2 ek füstölt szalonna zsírja

1–2 gerezd fokhagyma

1–2 babérlevél

bors, pirospaprika

1 ek cukor

1 ek mustár

só ízlés szerint

A rántáshoz: zsír és liszt

A hagymát a zsírban puhára párolom, hozzáadom a fokhagymát, cukrot, mustárt, babérlevelet, sót és borsot. Lehúzom a tűzről, belekeverem a pirospaprikát, majd megy bele a lencse és a víz. Puhulásig főzöm, végül egy enyhén barnára pirított rántással sűrítem.

És ezzel — bőséggel, illattal, meleggel — el is indul az új év. ✨