2015. november 24., kedd

Egyszerű gofri







Végre úgy tűnik, minden rendeződik körülöttünk. Nagyszerű kis házban lakunk, immár a Pilisi hegyekben, ahol átkarol bennünket a nyugalom. A tiszta levegő belégzése eleinte jól meggyötört, hiszen régóta nem érezhettem, mert a nitrátok mélyen elnyomták azt korábbi lakhelyünkön.



Igaz itt is hamar felébredek, mégsem érzem magam fáradtnak, mint korábban, hiszen lényegesen pihentetőbb az éjjel, nem zavarja meg semmi.

Egyenlőre elfoglalom magam, mivel van tenni való bőven a házkörül, de persze visszatértem a napi rendszeres főzéshez, hiszen a nyugalom egyik fő alkotója a házi koszt, hiszen a lélek táplálása mellett fontos a testet is a megfelelően ellátni, hogy minden olajozottan menjen.



A tegnapi kecskeragu után ma egy igazi könnyű ebédre vágytunk. Hétvégén csodás krumplit vásároltunk amiből ma tejfeles savanyú krumpli leves készült, és hozzá egy kis gofri.
A gofri az egyik kedvenc a palacsinta mellett. Elkészítése egyszerű, és akár több adaggal is elkészíthetünk, hiszen a hűtőben akár egy hétig is eláll, és elegendő mindig annyit megsütni, amennyire éppen szükség van. A többit egy lezárható kancsóban visszatehetjük, hogy várja a későbbi felhasználást.


Hozzávalók:

1 3/4 csésze liszt
1 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál só
1 3/4 csésze tej
2 nagy tojás
1/2 csésze olvasztott vaj
1 csomag vaníliás cukor

A lisztet összekeverjük a sütőporral, és a sóval. Egy másik tálban a tejet a tojással, a vaníliás cukorral, és az olvasztott vajjal. Ezután a folyékony hozzávalókhoz szitáljuk a lisztes keveréket, majd összekeverjük, és hagyjuk pihenni.
Felmelegítjük a gofri sütőt, és a kétharmadáig töltjük egy merőkanál segítségével, majd 8-10 perc alatt megsütjük.





Porcukorral, juharsziruppal, lekvárral, vagy bármilyen krémmel, tejszínhabbal kínáljuk. A variációk lehetősége végtelen. Készíthetünk hozzá sós tölteléket is, de akkor a vaníliás cukrot kihagyjuk a tésztájából.



Jó szórakozást, és jó étvágyat kívánok ehhez a finomsághoz!


Nincsenek megjegyzések:

Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...