2011. március 21., hétfő

Hot dog

Egy igazi "HOT DOG" Egy általam sokszor meglátogatott blogban találtam rá. Hát nem édi?









2011. március 1., kedd

Tökpaszuly leves


Annyira egyszerű elkészíteni a tökpaszuly levest, ami a mi kis családunkat olyan nagyon megosztja. Gyerekkoromban ki lehetett volna zavarni vele a világból, legalább annyira nem szerettem mint a krumplilevest, ez utóbbit a mai napig nem tudtam megszeretni, de azért a legfinomabbat mégis csak én főzöm. Visszatérve a tökpaszulyra, sütőtökből készül, és két féle képen lehet készíteni. Az egyik változat, amikor rántással és tejföllel, a másik változat szerint viszont tejfölös habarással készítjük.
Mindenképpen kell hozzá legalább 2 kg sütőtök, aminek a felét lereszeljük, lehetőleg tökgyalun, de a robotgép durva reszelője is nagyon megfelelő, és még időt és energiát is spórolunk. A tök másik felét kb 2x2 cm-es kockára vágjuk.

Hozzávalók:
2 kg sütőtök
1 kis fej vöröshagyma
1 közepes babérlevél
csipet só
ecet cukor ízlés szerint

a rántáshoz
5 dkg vaj, vagy olaj
5 dkg liszt

a habaráshoz
2 dl tejföl
5 dkg liszt



Annyi vízzel amennyi jól ellepi feltesszük főni a kockára vágott tököt egy kis fej darabokra vágott vöröshagymával, 1 babérlevéllel, kevés sóval. Miután megfőtt a tök, kivesszük a babérlevelet, és botmixerrel pürésítjük a levesünket, és megfelelő sűrűségig vízzel hígítjuk. Hozzáadjuk a reszelt tököt, és azt is puhára főzzük. Itt már figyeljünk, hogy csak kellemesen főjön meg, azért maradjon benne darabos rész is. Végül is ettől paszuly
. És itt jön az, amit korábban említettem, két féle képen lehet készíteni. Egy-két kanál zsemle színű rántással, ami a következő képen készül. Megolvasztok 5 dkg vajat, és 2 evőkanál finomlisztet zsemleszínűre pirítok benne, amit a kész leveshez adok, kb 5 percig tovább forralom, ezután ecetet és cukrot adok hozzá ízlés szerint. Akkor finom, ha kellemesen édes-savanyú. Tejföllel tálalom. (én így szeretem) . A másik mód, amikor 2 dl tejfölből és két evőkanál lisztből habarást készítek, felhígítom a levessel, ez hőkiegyenlítés miatt is kell, és ezzel habarom be a levest, kb 5 percig főzöm, hogy ne legyen liszt ízű, majd cukorral és ecettel ízesítem. (a párom viszont így szereti).



Kikent kifli

A kikent kifli. mint a neve is mutatja, egy kikent tésztából készül. Mi az hogy kikent? Az amikor a tésztát elnyújtjuk, és lisztes zsírral megkenjük, persze többször, hogy jó réteges legyen, és ezután összehajtogatjuk, és pihentetjük. Rém egyszerű mutatvány az egész. Semmi más nem kell, csak egy kis liszt, tej, tojás, cukor, élesztő, és persze zsír. És ez nem vicc. Az igazi zsírral készül. Semmi más nem jó, mert nem vajas, és nem hájas tésztát akarunk készíteni, hanem igazi hajtogatott zsíros tésztát. A legjobb a házi zsír, de ha valaki nem rendelkezik ezzel, az üzletek tele vannak jobbnál jobb házias jellegű zsírokkal. A lényeg, hogy ne préselt legyen, hanem olvasztott.

Hozzávalók:
1 kg liszt
2 tojás
1 csipet só
1 ek. cukor
4-5 dl tej (itt megjegyezném, hogy a tésztának inkább kicsit keményebbnek kell lennie, olyan rugalmasan keménynek)
5 dkg élesztő
A hozzávalókat összegyúrjuk, és keleszteni félretesszük. Ez kb. 1 óra.

Amivel megkenjük a következő képen alakul. Egy 30 dkg szoba hőmérsékletű zsírt összekeverünk 20 dkg liszttel. Ezt addig keverjük, amíg laza, habos jelleget nem képez a keverék.
Az elnyújtott tésztát ezzel fogjuk megkenni. Az egészet rákenjük. Elsimítjuk, és összehajtogatjuk. Egy fél órára félretesszük, persze letakarjuk. Még kétszer megismételjük a nyújtást a hajtogatást és pihentetést. A tészta szép fényes, rugalmas, és nem válik külön a zsír, hanem csak olyan, mintha zsíros lenne.
Higgyétek el megéri a fáradságot, és a sok-sok időt.
Ezt a tésztát azután viszonylag vékonyra kb. fél centis téglalappá nyújtjuk, háromszögeket vágunk belőle, megkenjük igazi jó szilvalekvárral, összetekerjük, felvert tojásba, majd durvára vágott dióba mártjuk. Előmelegített 180 fokos sütőben kb. fél óra alatt megsütjük.
















Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...