Tanulom magamat – konyhai jegyzetek - Pizzás csónak
Néha van az úgy, hogy az embernek semmihez sincs kedve. Még a vízforraló is túl nagy kihívásnak tűnik. Máskor pedig megtáltosodik, és legszívesebben saját pékségláncot nyitna, természetesen nemzetközi terjeszkedéssel. Általában én e kettő között ingázom. Pár nappal ezelőtt még komolyan sajnáltam magam, hogy minden a nyakamba szakadt, most pedig azon gondolkodom, hogy idevarázsolom az egész pékséget a konyhába. Olyan kenyeret sütöttem egy olasz lisztből, hogy a gyerekek az egyiket konkrétan eltüntették. Nem megették. Eltüntették. Mintha bizonyítékot tüntetnének el egy bűntény helyszínéről. De erről majd máskor. Most a pizzás csónak következik. Ez az a péksütemény, amiből egy darab hivatalosan csak kóstolónak számít. Különösen fejlődő szervezet esetén. Márpedig nálunk mindig akad fejlődő szervezet – életkortól függetlenül. Ezért nem fél adagot sütünk. Minek? Ugyanaz az alap, legyen belőle kétféle. Az igazság az, hogy a virsli nagy részét idő előtt felszámolták, én pedig vasárnap bi...