Tanulom magamat – Hó, tyúkok és kenyércsodák
Tegnap a tél úgy döntött, újra villant egyet: hó hullott a kis városra. Egy pillanatra majdnem kétségbe estem – -10 fok?! Megint? – de gyorsan elhessegettem a gondolatot. Negatív energiából baj lehet, így inkább nevettem magamon, miközben elképzeltem, ahogy a szomszéd dühösen lapátolja a havat, én pedig forró teával a kezemben bámulom az egészet.
Vagyis sütemények, rakott krumpli, és minden finomság tervbe véve.
Bár a hétvége most egyszemélyes üzemmódban telik, de a varrógépem újra a sarokból hívogat – de erről majd legközelebb mesélek, amikor nem a kenyér illata tölti be a lakást.
Ma kenyérsütő nap volt.
Ma kenyérsütő nap volt.
Figyeltem, és kiderült: a saját sütésű fehér kenyér nem dobja fel a vércukromat úgy, mint a bolti.
Tanulság: süssetek kenyeret! Nem kell hozzá kovász, az élesztős is baromi finom.
A mai kenyér kalandja:
60 dkg liszt
1 csapott ek búzasikér
2 tk só
1 zacskó száraz élesztő
3 ek olaj
3 dl langyos víz
A hozzávalókat összegyúrtam, dagasztottam, majd 20 perc szundi következett – láttam, hogy a kenyér is pihenni akar. Újra átgyúrtam, még 20 perc, majd formáztam. Duplájára kelt, bevágtam, és 230 fokos sütőben sült, amíg szép piros lett.
Szépen, lassan rátalálok magamra. A szív sebei gyógyulnak a leglassabban, de ha közben van friss kenyér és egy kis hóeséses móka, az élet máris kicsit könnyebb.
Megjegyzések