Tanulom magamat – Hó, tyúkok és kenyércsodák



Tegnap a tél úgy döntött, újra villant egyet: hó hullott a kis városra. Egy pillanatra majdnem kétségbe estem – -10 fok?! Megint? – de gyorsan elhessegettem a gondolatot. Negatív energiából baj lehet, így inkább nevettem magamon, miközben elképzeltem, ahogy a szomszéd  dühösen lapátolja a havat, én pedig forró teával a kezemben bámulom az egészet.






A tyúkjaim szerencsére nem voltak ilyen bosszúsak: újra tojnak!

Vagyis sütemények, rakott krumpli, és minden finomság tervbe véve. 
Bár a hétvége most egyszemélyes üzemmódban telik, de a varrógépem újra a sarokból hívogat – de erről majd legközelebb mesélek, amikor nem a kenyér illata tölti be a lakást.

Ma kenyérsütő nap volt. 
Figyeltem, és kiderült: a saját sütésű fehér kenyér nem dobja fel a vércukromat úgy, mint a bolti. 
Tanulság: süssetek kenyeret! Nem kell hozzá kovász, az élesztős is baromi finom.


A mai kenyér kalandja:
60 dkg liszt
1 csapott ek búzasikér
2 tk só
1 zacskó száraz élesztő
3 ek olaj
3 dl langyos víz

A hozzávalókat összegyúrtam, dagasztottam, majd 20 perc szundi következett – láttam, hogy a kenyér is pihenni akar. Újra átgyúrtam, még 20 perc, majd formáztam. Duplájára kelt, bevágtam, és 230 fokos sütőben sült, amíg szép piros lett.




És hogy mi a legjobb rész? Kihűlés után a szeletek illata… minden megbocsátást megér.





Szépen, lassan rátalálok magamra. A szív sebei gyógyulnak a leglassabban, de ha közben van friss kenyér és egy kis hóeséses móka, az élet máris kicsit könnyebb.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Madre kovász készítés

Füge befőtt

Tepertős pogácsa élesztő nélkül