Francia hagymás csirke
Emlékszem vasárnaponként nagyanyám csirke pörköltöt készített a húsleves után. Szép vékony de hosszú galuskákat szaggatott mellé. A tésztából mindig csak egy kis adagot tett a galuska szaggatóra, és a kés fokával húzogatta a apránként a forró vízbe, ahol azok pillanatok alatt a víz felszínére kúsztak, azzal is jelezve, hogy ők már készen is vannak. De persze türelemmel kellett addig lenniük a vízben, amíg a többi el nem készült. Ilyenkor tette fel nekem a már megszokott kérdést: - Tudod-e melyik galuska fő meg leghamarabb? Nagy lelkesen vágtam rá: - Tudom, az utolsó, mert az fő a legrövidebb ideig. Ő bólogatva helyeselt, és mosolygott, mint a nagymamák szoktak, hiszen a mag amit elvetettek jó földben csírázott. A vasárnapi ebédek mindig ott maradnak emlékeimben, mert életem legboldogabb időszaka volt, mikor velünk élt, és gondoskodott mindannyiunkról, pedig már 33 éve, hogy nincs közöttünk, de még mindig látom, szorgos kis termetét, mert ott maradt örökre a szívem egy ...