Egy kanál cukor

A nyári almák bőségesen teremtek, de a télálló, mint a Golden, vagy a Jonatán már kevésbé.  Ami lett, az is kicsit viharvert, hiszen kétszer is elkapta a jégeső, mi több, még ami megmaradt, az is kukacos. Persze van közöttük ép, egészséges, nos, azokat tettem a kamrapolcra, hiszen akár télvégéig is megmarad a frissessége, de legalábbis maradna, ha addig el nem fogyasztanánk.   Azt, ami termett mielőbb felhasználom, és persze a nyuszik is nagyon szeretik. Sőt a tyúkok is szívesen csipegetik. Párom egy nagy szegre szokta ráhúzni, onnan pedig szórakozás nekik lecsipegetni. A diófák viszont nagyon kitettek magukért, hiszen ontották terméseiket. Nem is baj, mert igazán drága lett a dióbél kilója. Szerencsére így nem kell venni, csak időben felszedni, és alaposan megszárítani.  A hangyáktól időben meg kell menteni, mert képesen az egész diótermést megdézsmálni pillanatok alatt. Ma karfiolleves készült, virsli karikákat és két marék rizzsel tettem tar...

Szerencsére az idő kedvező, így sok fügém érik folyamatosan. Sőt, édesapám is megajándékoz néhány kilóval látogatásaim alkalmával. Most egy finom fűszeres lekvárt készítettem, hiszen a füge szereti ha társítják. A gyömbér, a vanília, és a citrom kiváló kísérője lehet. hozzávalók: 1 kg füge 30 dkg cukor 4 cm-es friss gyömbér 1 rúd vanília kikapart magjai 1 citrom héja + leve A fügét apróra vágom, és egy lábasban összekeverem a cukorral, és egy órát hagyom állni. Néha megkevergetem, hogy a cukor olvadjon. Rengeteg levet fog engedni, nem kell hozzá vizet adni. Azután a gyömbért meghámozom, én egy teáskanállal szoktam lekaparni a héját. Tökéletesen működik. Vékony csíkokra vágom.   A citrom héját krumplihámozóval levágom, hogy csak a sárga héj legyen, és azt is vékony csíkokra vágom. Hozzáadom a fügéhez, majd a citrom levét szintén.  Azután a vaníliabab kikapart magjait is beleteszem, és szép lassan elkezdem főzni. Amíg a füge opálos nem lesz addig tegyünk rá fe...

Ezen a héten főleg hagyományos magyaros ételeket készítettem, azon receptek alapján, amelyeket a nagyanyáim hagytak rám. Szeretettel, és törődéssel, minden igyekezetükkel, tudásukkal azon voltak, hogy mindannyian úgy élhessünk, hogy semmit ne érezzünk abból, amit az akkori világ nélkülözésre utalt emberei átéltek.  Visszagondolva az akkori időkre, minden tiszteletem az övék, hiszen sokszor a semmiből varázsoltak az asztalra ebédet, vacsorát.  A vasárnap reggeli illatos kakaóról, vagy az akkor oly divatos cikóriából főzött tejeskávéról, a vaníliás kuglóf finom ízéről még nem is szóltam. De hamarosan azok is sorra kerülnek. Egyszóval, ahhoz, hogy a boldogság, egy családban jelen legyen, szinte semmi sem kell. Egy igazi hozzávaló szükséges leginkább, és az a szeretet. Ennyi ömlengés után következzen a bakonyi receptje, ahogy anyai nagyanyám készítette. Leginkább csiperkéből, vagy jobb híján a vásártéren szedett szegfűgombából, amit akkoriban a napon, vagy a kemence...

A kenyérsütés fontos az életemben.  Az egészséges kenyér kérdése sokszor furcsa gondolatokat gerjeszt bennem. Egyáltalán van egészséges kenyér. Mennyivel jobb a kovász, mint az élesztő, esetleg sütőporral, vagy szódabikarbónával tehetjük jobbá. Ha valaki sok szénhidrátot fogyaszt, akkor mivel tudná mérsékelni az elhízás veszélyét. Van aki nem is ehet búzából készített kenyeret, van aki élesztőt nem ehet, és így sorolhatnánk napestig, mi az amit lehet, mit nem lehet, mi a jó és mi az ami árt, vagy éppen majdnem méreg. Egy valami azért biztos, hogy a jó kenyér feledteti ezeket a kérdéseket, mikor beleharapsz, vagy csak letörsz egy darabkát, és érzed milyen kellemes már a tapintása, és a szádban máris csordogál a nyál, mert tudja az agyad, hogy csakis finom lehet ami a kezedben van. 3,5 dl víz 2 kk. só 2 ek. olaj 20dkg zabliszt 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt 1 kk cukor 25-30 dkg kovász 1-1 ek. lenmag, szezámmag, zabpehely A hozzávalókból kenyértésztát dagasztunk...

A hagyományos ételek készítését apai és anyai nagymamám egyaránt fontosnak tartotta, hogy megtanítsa velem.  Ezen a héten az apai nagyanyó receptjeit főzőm, ezáltal is emlékezve halálának 10. évfordulójára. A századik születésnapjára készültünk, amit 2005 februárjában töltött volna, mikor egy szép őszi napon örökre elaludt.  Egész héten azokat az ételeket főztem, melyekkel ő várt bennünket haza az iskolából, óvodából. Viszont a párom, és a fiam hús után kiáltott a harmadik nap után. Hiába adtam nekik vacsira kolbászt, sonkát, miegymást, a húsevés már teljesen beivódott a napi étkezésükbe. Bár én még bírnám sokáig, de nekik egy hagyományos húsos ételt adtam ma ebédre. Hagymás törtkrumpli készült fasírttal. Nagyanyó általában a vasárnapi ebédre készítette, ami előtt orjaleves főtt, nagy disznócsonttal, és általában a kolbászhúst használta fel ilyen módon disznóvágás után.  Később, mikor már a húsboltok kínálták portékáikat, leginkább szombaton darálni való hús...

A leves fontos az étkezésünkbe. Amellett, hogy sok folyadékot visz a szervezetbe, a felhasznált zöldségféle miatt fontos ásványi anyagokhoz juthatunk hozzá.  Nem mellékes, hogy sokkal kevesebb kell a főételből, sőt egy ilyen tartalmasabb leves után elegendő egy tésztával, vagy palacsintával lezárni az étkezést.  Ez a káposztaleves az egyik kedvence a családnak. Édes káposztából készül, friss zöldségekkel, igazi jó házi füstölt kolbásszal, amit lehet tovább ízesíteni tejföllel, ecettel. Hozzávalók: 1 kg édes káposzta 1 sárgarépa 1 fehérrépa 1 vöröshagyma 1 evőkanál sertészsír 2 evőkanál liszt 2 teáskanál pirospaprika 1/2 teáskanál köménymag 1/2 teáskanál borsikafű 1 paradicsom 1 fehér paprika só 20-30 cm házi füstölt kolbász 2-3 marék rizs 4-5 szál halványító zeller, vagy egy csokor zeller zöld ízlés szerint bors, tejföl, ecet Elkészítése: A zsírban a hagymát és a felkarikázott sárga és fehérrépát megpároljuk, hozzáadjuk a köménymagot és a bor...

Többször említettem már, hogy az egyik kedvenc levesem gyerekkoromban a csurgatott galuska leves volt. Nagymamám nagyon tudta készíteni, mi gyerekek pedig nem győztük magunkba tömni annyira finom volt. A mai napig szeretem, sőt igyekszem ezt a hagyományos zöldséges levest az unokáimmal is megismertetni, megszerettetni. Nem kell nekik könyörögni, hogy egyenek belőle, sőt. Elkészítése ugyanolyan egyszerű, mint általában az ilyen hagyományos levesek lenni szoktak, már csak azért is érdemes hozzákezdeni. Persze nem árt, ha hagyományainkat ezáltal is őrizzük, hiszen itt az Alföldön nagyon sokszor került asztalra ilyen és hasonló ebédre, vagy éppen estebédre. Hozzávalók  1 kis sárgarépa 1 kis fehérrépa 1 fél fej vöröshagyma 1 evőkanál sertészsír 3 db közepes burgonya 1 teáskanál pirospaprika 1,5 l víz 1 teáskanál só 1 közepes paradicsom 1/2 fehér paprika 1-2 szál zellerzöld Az apróra vágott vöröshagymát, a zsíron megpároljuk, hozzáadjuk a sárgarépa, és a fehérrépa kariká...

Az egyik legcsodásabb, és legkönnyebben elkészíthető finomság a fügelekvár. Sokunknak most kezd nagyobb mennyiségben érni a gyümölcse, és itt az igazi befőzési ideje. Néhány fűszer kimondottan kellemesen párosítható vele. Ilyen a fahéj, a rozmaring, de akár a vanília vagy a kardamom is. Jól harmonizál az íze konyak, vagy bor hozzáadásával, akár édes, akár sós hozzávalókhoz. A kecskesajt ízét nagyon harmonikusan egészíti ki egy kevés fügelekvár. De bármilyen süteményt izgalmassá tehetünk általa. A hagyományos méréstől eltérően. most mérjük űrtartalommal a fügét és a hozzávalókat egyaránt. Először is vegyünk egy liter apróra vágott fügét, és tegyük egy lábasba. Adjunk hozzá 2,5 dl cukrot, vagy mézet, de a mézből fele annyit, vagyis 1,25 dl-t.  Ha a méz használata mellett döntünk, legyünk az adagolással óvatosak, mert a finom füge ízét a méz karakteres íze könnyen elnyomja. Hagyjuk legalább egy órát állni. Néha keverjük meg. Egy l...

Őszinte leszek, nem minden savanyú káposzta ízlik. Egyik-másik, hajlamos a kész ételt is elrontani. Gyors érleléssel készülnek, ami már nem az igazi, hiszen adalék nélkül elképzelhetetlen, gyakran a borkénnel őrzik meg ropogósságát és valamilyen tartósítót tartalmaz. A házilag készült ezt mellőzi. A tejsavas erjesztés elvégzi a munkáját, és kiváló minőségű savanyú káposztát készíthetünk magunk is, ha betartjuk a legfontosabbakat. Tisztaság, tökéletes döngölés, kellő figyelem ráfordítás. A fűszereket a saját ízlésünknek megfelelően válogathatjuk össze. Leginkább kömény, egész bors, babérlevél, és csöves paprika adja az ízét.  Most egy ötliteres üveggel készítettem, mert két fej káposzta volt itthon. De természetesen használhatunk bármi mást. Cserép- vagy kőedényt, fa- vagy műanyag hordót. A lényeg, a tisztaság, fontos, hogy elmossuk, ha kell kisúroljuk, alaposan elöblítsük. Minden eszközt készítsünk elő, és azok szintén tiszták legyenek. Mint pl. a káposztagyalu, annak ...

Paprikasaláta készítéséhez lehetőleg fehér húsú paprikát válasszunk. Lehetőleg legyenek épek, és érettek, akkor biztosan nem csalódunk benne. Az én paprikasalátám ennek az előírásnak teljességgel ellentmond, hiszen került bele pirosló éppen úgy, mint zöld húsú. Sőt a zöld húsú paprika éppen nem is befőző fajta, hiszen a zöldeket csak főleg díszértékük miatt tesszük a többihez, mert valjuk be őszintén kicsit kesernyések ezek a tünemények. Viszont nekem ezek a paprikák most éppen kapóra jöttek, hiszen nem volt szándékos a savanyúság készítése, csupán a muslicák támadását kiküszöbölés céljából tettem üvegbe a mai lecsónak valót. Sajnos a hűtőm mélyhűtő része bekrepált, így étrend változtatást kellett eszközölni, sőt több napra meg kellett főznöm, úgy hogy gondoltam egy nagyot, hiszen savanyúságból soha nincs elég.  Az üvegeink aljára tegyünk 5-6 szem fekete borsot, kiskanálnyi mustár magot, néhány torma karikát, majd erre tegyük a paprikát, amit előzőleg erre a célra ...