Egy kanál cukor

 Nem csak én sürgölődöm mostanában a konyhában. A szünetben az unokám és a barátja is szívesen forgolódott nálam, mintha legalábbis saját főzőműsoruk lenne. Egyik délután előálltak a nagy bejelentéssel: lángost ennének. Persze vehetnénk is — hiszen van lángosos a kisvárosban, ahol mindig sor áll — de hát valljuk be, a házi lángos valahogy mindig egy fokkal finomabb… meg legalább tudjuk, ki lopkodja közben a sajtot. Mivel egy adaghoz szinte semmi sem kell, pillanatok alatt kimérték a hozzávalókat, és már járt is a dagasztó.  A hozzávalók  40 dkg liszt 1,5 dl langyos tej 1,5 dl langyos víz 2,5 dkg friss élesztő 1 teáskanál cukor 2 teáskanál só 3 evőkanál olaj   A kelesztést viszont kicsit nehezen viselték — a lelkesedés mindig gyorsabb, mint az élesztő — ezért javaslatomra inkább fokhagymát pucoltak és sajtot reszeltek. Így már szinte repült az idő… Végre eljött a „cipzár ideje” (ahogy ők nevezték a tészta nyújtását), és gyorsan megtanulták, hogyan kell formázni a láng...

Az új év nálam nem is kezdődhet mással, mint lencsefőzelékkel. Valahogy ez lett a szertartás része — egy kis babona, egy kis hagyomány, egy kicsi otthon-érzés. Nem minden évben készül ugyanúgy, de mindig van. Most például kis adagot próbáltam főzni… hát, ezt még tanulom. Néha sikerül, máskor kevésbé — de talán ez is az élet része. Éjszaka, úgy tizenegy körül jutott eszembe, hogy reggel lencsével szeretném indítani az új évet. Gyorsan elővettem a kamrából a zacskót, kimértem 25 deka lencsét, megmostam, beáztattam — és közben valahogy megnyugodtam. Olyan jó érzés volt tudni, hogy reggel ott vár majd a fazék, és vele együtt egy kis folytonosság is. Régebben mindig lencsesaláta készült, hogy a reggeli főtt tojást le tudjuk kísérni vele — és persze a babonának is jusson belőle. Most főzelék lett, sült virslivel, egyszerűen, otthonosan. A hagyma a szalonna zsírján halkan sercegett, a fokhagyma illata betöltötte a konyhát. Mustár, babérlevél, egy kiskanál cukor — ahogy régen tanultam. Főtt sz...