Tanulom magamat

Eltelt pár nap, és nem adtam hírt magamról. Pedig lenne miről. Öt hónap telt el azóta, hogy 46 év házasság után egyedül maradtam. Ez az öt hónap – minden furcsaságával és könyörtelenségével – igazi lecke egy magamfajta, kissé elkényeztetett asszony számára.

Kezdjük ott, hogy soha életemben nem kellett fát vágnom. Most már a gyújtós hasogatását is megtanultam. Aztán rájöttem valamire: létezik az a bizonyos „szuper találmány”, amit az üzletek alágyújtósként árulnak. Legalább huszonöt reggeli baltacsapást spóroltam meg vele – és néhány káromkodást is.

A fűtés sem az én műfajom volt. Most már tudom, mikor kell elzárni a kazánt, hogy bent maradjon a meleg, és azt is, hogy mínusz tizenöt fokban este tízkor igenis meg kell pakolni a tüzet, ha nem akar az ember reggel vacogva ébredni. Megtanultam, hogy nem csak hólapáttal lehet havat lapátolni – és hogy egy rosszul letakarított, jeges járda bizony nem ismer kegyelmet. Az alföldi sár pedig… nos, annál makacsabbat még nem láttam. A gumicsizma is cuppogva könyörög kegyelemért benne.

A férjem tyúkjai – igen, már az enyémek is – valóban kedves jószágok. Hálásan vertyognak, amikor eszik az apróra vágott konyhai maradékot. Bár be kell vallanom, mióta csak magamra főzök, jóval szerényebb az adagjuk.

Azt is tudom már, hol kell ajtót és ablakot rendelni, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy még egy télen az utcát fűtsem. Olyan dolgokat tanulok meg nap mint nap, amelyekhez eddig – szerencsére vagy éppen szerencsétlenségre – semmi közöm nem volt.

Azt viszont ezen a cudar télen tanultam meg igazán, hogy az ünnepek nem a magányosok kedvenc napjai. A karácsonyt és a szilvesztert romantikus filmekkel vészeltem át – azon legalább az ember nyugodtan kibőgheti magát. De hogy a Valentin-nap, amit korábban szinte nem is tartottunk, ennyire éreztetni tudja a hiányát… arra nem voltam felkészülve.

Így hát gyorsan elővettem a hűtőben pihenő madre kovászomat, és sütöttem egy szép, illatos kenyeret. Mert ha már tanulom magamat, legalább legyen friss kenyér az asztalon – és egyre több erő a szívemben.

                     Etetés előtt

 

                   Etetés után akcióra készen

A madre kovász a kedvencem, sokkal többet bír, mint a vadkovász, nem savanyú, és bármilyen más kelt tészta készítésére alkalmas.

Hozzávalók

250 ml víz 

100 g madre kovász

350 g liszt BL80

1 csapott ek búzasikér 

8 g só 20 ml vízben feloldva

A vízben "eldolgozom" a kovászt és a lisztet.

Letakarva pihentetem fél órát, majd hozzáadom a sós vizet. Alaposan összegyúrom, félreteszem letakarva 30 percre. 3x sziromhajtogatom 30-30 perc pihenőkkel. 2x paplanhajtogatom, szintén 30 perces pihenővel.

Laminálom, majd előformázom. Hagyom 2 órát kelni, azután készre formázom, és lisztezett kenyérsütő edénybe teszem, letakarva hagyom kelni. 

Mielőtt lefekszem, hűtőbe teszem éjszakára. 

Reggel miután kivettem hagyom kicsit aklimatizálódni, majd 230 fokon 20 percig sütöm, 210 fokon szintén 20 percig,  azután forma nélkül kb 10 percig amíg piros ropogós nem lesz. 

Én kis sütőben készítem, kenyérsütő formában, szilikon sütölapon. Alulra vizet teszek egy edénybe hogy gőz keletkezzen, valamint a kenyeret is bespiccelem sütés előtt és sütés után is.

Lehet próbálni az eredmény nem marad el