Tanulom magamat - Konyhai jegyzetek

Borsóleves 1 főre (és ami utána jön)

A borsóleves nálam már egyfős műfaj. Nem azért, mert ne lehetne nagy fazékkal főzni, hanem mert most épp ennyire van szükségem: egy tányérra, egy kanálra, egy kis rendre a konyhában – meg magamban.
A recept egyszerű, mint a hétköznapok.

Hozzávalók 1 főre:

15 dkg zöldborsó
10 dkg sárgarépa és fehérrépa
1 ek olaj
1 ek vaj
¼ fej vöröshagyma
1 kiskanál cukor
1 ek liszt
½ tk pirospaprika

Só, paradicsom, paprika ízlés szerint
ételízesítő vagy leveskocka
Az olajhoz adom a vajat, ezen párolom meg a szeletelt zöldségeket. Jöhet hozzá a zöldborsó, a cukor, még egy kis türelem. Amikor már minden illatos és együttműködő, megszórom liszttel, pirospaprikával, felöntöm vízzel.
A hagymát egészben teszem bele – nem szeretem, ha a hagymadarabkák úgy úszkálnak a leves tetején, mintha mentőcsónakot keresnének. Egy leveskocka vagy egy kanál házi vegeta, és főhet szépen.
A végén kerül bele a tészta. A galuska most nem játszik: egy fél adag tojást még a tyúkjaim nem ismernek. Ők csak egész tojásban gondolkodnak. Egy marék csigatészta vagy tarhonya viszont tökéletes kompromisszum.

A borsóleves után palacsinta jön. Mert anyukám is mindig azt sütött. És mert vannak hagyományok, amik nem kérdeznek, csak jönnek maguktól.

Zabpalacsintát terveztem. Az élet viszont – mint tudjuk – imád közbeszólni. Amióta a férjem váratlanul magamra hagyott, most sütök először palacsintát.
A legfinomabb, pillekönnyű tésztát mindig ő keverte. Nem véletlenül: amikor a szomszéd faluban tanított, a gyerekek mind megtanultak tőle palacsintát sütni technikaórán. Olyan jól sikerült, hogy később tábortűznél is ment a mutatvány.
Most már az égi gyerekeket tanítja – gondolom, ugyanazzal a lelkesedéssel.

Vissza a zabpehelyhez. Kinyitom a dobozt, és mit látok? Pókháló. Az ételmolyok munkába álltak. Szekrény kipakol, takarítás, dobozürítés, mosás. Így telt a reggel, korán keléstől tízig. Menüváltozás.

Palacsinta – klasszikus, biztos alapokon (6 db):
6 ek liszt
1 tojás
1 csipet só
kevés cukor
2 dl tej
Csomómentesre keverem, pihentetem, majd a megfelelő sűrűségre hígítom. Olajozott serpenyőben mindkét oldalát megsütöm.
Én házi baracklekvárral töltöttem. Mert vannak ízek, amik akkor is tartanak, amikor minden más kicsit szétesik.

Egyszemélyes adag – de nem magányos.

Holnap folytatjuk. A konyhában mindig van még egy történet.