Tanulom magamat – konyhai jegyzetek

 

Ez a sorozat nem csak receptekről szól.
Hanem az újratanulásról. Arról, milyen egyedül főzni, enni, dönteni – úgy, hogy közben nem akarunk se pazarolni, se beletörődni.
Egyszemélyes adagok, hétköznapi ételek, apró felismerések a konyhából.
Nem felezett receptek, hanem egy főre szabott életdarabok.
Ha te is egyedül állsz a tűzhelynél, itt nem leszel az.

Egyszemélyes adag – de nem magányos.


Tanulom magamat

– avagy az egyszemélyes háztartás nem kicsinyített változat

46 évig páros üzemmódban éltem. Összeszokva, begyakorolva, hibátlanul működve. Mi pontosan tudtuk, ki miben jó, és – ami még fontosabb – ki mit nem csinál.
A férjem például szeretett főzni. Én meg szerettem volna, ha nem fűszerezi túl. Így békés kompromisszum született: főztem én. Ő meg fűtött. És láss csodát, nálunk mindig meleg volt – a radiátorban és az életben is.

Biciklit szerelni nem tanultam meg. Hegeszteni végképp nem. Minek is, amikor volt valaki, aki tudta, szerette, és csinálta helyettem.

Aztán egyszer csak ott találtam magam, hogy mindent én csinálok. Fát vágok, fűtök, sütök-főzök, és közben próbálok nem csodálkozni azon, hogy ezt eddig hogyan úsztam meg ilyen sokáig.

Az egyszemélyes lét egyik legnagyobb csapdája nem a csend. Hanem a maradék.

Évekig pontosan tudtam, miből mennyi kell. Soha nem maradt semmi. Most meg napokig ugyanazt eszem, mert: – a fagyasztó nem gumiból van,
– kidobni nem fogok ételt,
– és valahogy mindig négy főre főz a kezem.
Úgyhogy döntöttem. Újratanulom magamat.
És ezzel együtt az egyszemélyes főzést is. Nem „felezve”, nem „majd eszem belőle holnap is”, hanem tényleg egy főre. Maximum kettőre. Ünnepnapokon.

Kezdésnek ciabattát sütöttem. Négy darabot. Pont annyit, amennyit megeszem, amíg friss, és nem kell közben bűntudatot éreznem a szénhidrát miatt.

A hozzávalók

250 g liszt
165 ml langyos víz
25 ml olaj
1/2 csomag szárított élesztő (4 g)
1 nagy csipet só (8 g)

A lisztet elkeverem a sóval és az élesztővel.
A vizet pedig az olajjal.
Ezután egy spatula segítségével összekeverem, lefedem, és pihenni teszem 20 percre
20 perc letelte után végzek egy sziromhajtogatást, és ismét 20 perc pihenő.
3x ismétlem.
Majd 2x paplan hajtogatás következik. A fontos, hogy minél több levegő kerüljön a tésztánkba. Szinte ugyanúgy járok el vele mint a kovászos kenyérrel.

Amikor szépen megkel és látod, hogy tele van buborékokal, lisztezett felületre borítod, a tetejét is meglisztezed, négyszögletesre formázod és 4 felé vágod. 

Sütőpapíros tepsire teszed letakarod, és hagyod tovább kelni, amíg a tűzhely 210 fokosra melegszik. Alulra szoktam vizet tenni egy edénybe, hogy gőz legyen mikor beteszem, akkor általában szépen felhúzza.

30 percig sütöttem, úgy szeretem ha sápadtabb de jól át van sülve

Meglepően jól sikerült – ami kifejezetten veszélyes, mert így kedvet kaptam a folytatáshoz.
Egyszemélyes ciabatta: pipa.

Holnap borsóleves következik, utána zabpalacsinta.

Szigorúan egy személyre.

Nem receptgyűjtemény, hanem újratanulás.
Ha te is egyedül főzöl, egyedül eszel, egyedül tanulod újra az életed ritmusát – talán nem leszel itt egyedül. 🤍

Egyszemélyes adag – de nem magányos.