Tanulom magamat- konyhai jegyzetek

 

A selejt bosszúja – egy teljesen átlagos konyhai nap

Az ember néha csak egy egyszerű napot szeretne.
Semmi különös. Egy kis sütés, egy kis főzés, és a végén az a csendes elégedettség, hogy „na, ez ma is megvan”.

A kenyérrel kezdődött.

Szépen megkelt, jó volt a tészta, minden a helyén. Az a fajta nyugalom volt bennem, amit csak az érez, aki már tudja: ezt most nem lehet elrontani.
A sütő bekapcsolva, hőfok beállítva… legalábbis úgy gondoltam.

Idő telt, illat jött.
Talán egy kicsit hamar.

„Na, ma gyorsan haladunk” – gondoltam még bizakodva.
Aztán az illat… karakteresebb lett.

Amikor benéztem, a kenyér teteje már nem egyszerűen sült volt.
Az már történetet mesélt.
Egy rövid, de intenzív kapcsolatot a felső sütéssel.
A grill funkcióval.

Igen. Ott felejtettem.

Egy pillanatra csend lett bennem.
Majd az a felismerés:
„Nem én sütöttem meg a kenyeret… a sütő sütött meg engem.”

A helyzetet kezeltem. Ami menthető volt, megmentettem.
A kenyér belül szép lett, a teteje… hát, tapasztalt.

De az ember nem adja fel.
Ha az egyik étel megtréfál, majd a másik sikerül.

Jött a rizs.

Na, az legalább egyszerű – gondoltam.
Víz, rizs, egy kis figyelem. Semmi extra.

Csakhogy a rizsnek más tervei voltak.

Nem főtt.
Nem csendesen tette a dolgát.
Hanem futott.

Mint aki át akarja venni az irányítást.

Ott álltam fölötte, és már csak ennyit tudtam mondani:
„Na ne… te is?”

Ekkor állt össze a kép.
Ez nem véletlen.
Ez egy összehangolt akció.

A kenyér már lépett. Most a rizs következik.

De itt már nem volt pánik.
Csak rutin.

Egy löttyintés langyos víz a vízforralóból.
A hő lejjebb.
Egy kis türelem.

És a rizs… megadta magát.

A konyhában újra rend lett.
A kenyér karakteres, a rizs engedelmes, én pedig ott álltam… és egyszer csak nevetni kezdtem.

Mert végül nem az számít, hogy minden tökéletes legyen.
Hanem az, hogy amikor nem az, akkor mit kezdesz vele.

És ezen a napon nem csak kenyeret sütöttem, és rizst főztem.
Hanem megtanultam valamit.

A selejt néha visszavág.
De egy kis vízzel, egy kis türelemmel… és egy jó adag humorral
egészen jól kezelhető. 😄